| Hadházi Dániel | (2024. november 17.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten Arany Jánosnak – az elbeszélő költeményeit nem számítva – bizonyosan a leghosszabb, és egyúttal talán a legkevésbé ismert versét, az 1861-ben írott ‘Vojtina ars poeticája’ című költeményét ajánlom a figyelmetekbe. A vers meghallgatása – annak terjedelme, sőt, azt is merem mondani, Aranytól szokatlanul kevésbé gördülékeny verselése miatt – a mai korban már „igazi embert próbáló feladatnak” tűnhet. De ha Arany János a szerző, akkor mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy a fentebbi „negatívumok” ellenére sem bánjuk meg, ha elolvassuk, vagy meghallgatjuk azt.
A költemény furcsa címét azonban mindenképpen még elöljáróban meg kell magyaráznunk. A már korábban is többször előkerült ‘ars poetica’ kifejezés jelentése a ‘költészet művészete”. A címben a ‘Vojtina’ szó egy név, mégpedig Arany egyik kortársának, a korabeli pór nép körében nagyon népszerű szlovák származású fűzfapoétának, Vojtina Mátyásnak a neve. A vers Vojtina „művészetének” kritikájaként íródott.
Vojtina „populáris”, minőség és tartalom nélküli költészete ihlette Aranyt ennek a versnek a megírására. Arany ebben a rá jellemző szelídséggel és egyúttal tanári felelősséggel megfogalmazott, kissé gunyorosan kritikus versében, az élcelődés mellett ugyanakkor véres komolysággal, sőt, példákkal alátámasztva szól magáról a költészetről, és a költészet feladatáról is, tesz nagyon fontos megállapításokat. Ezért ezt a költeményt nem is annyira Vojtina, mint inkább Arany János saját ars poeticájaként is tekinthetnénk. A költő számára a közönséges naturalizmus siváran igaznak hazudott földi és az ideák ugyancsak hamis, a valóságtól elszakadt éteri magasságai közt az arany középút megtalálását ajánlja, „Költő hazudj, csak rajt ne kapjanak!”
A versben megjelenő gondolatok szinte mindegyike máig ható érvénnyel bír. Sőt, amit napjainkban mi mindannyian tapasztalunk, az őszinteségen és a hittel írt sorokon kívül semmi sincs, mi újat mondhatna az emberről és az embernek. Talán e vers megírása óta csak annyi változott, hogy a talmi, a bóvli, a hiteltelen, a hamis, az értéktelen szennyes áradata napjainkban még nagyobb mértékben lep el bennünket, mint amekkorának ezt az áradatot Arany a saját korában látta.
Az eddig elmondottakhoz még talán annyit, Arany János 1858-tól már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Azaz Arany e vers megírásának pillanatában ekkor már nem “egyszerűen csak” költő, hanem a magyar költészetértannak minőségéért is felelősséget érző és vállaló hivatalosan „felkent” tudós ember is.
Mivel az alább következő videó a vers strófáit írásban is megjeleníti, – szerintem – ezúttal ez a megoldás inkább nehezíti, semmint segíti a vers gondolatainak megértését. Ezért azt javaslom, ne a videóban „felúszó” szövegre, hanem csupán magára a versmondásra figyeljetek.
Arany János: Vojtina ars poétikája – ismeretlen előadó
Dani