| Hadházi Dániel | (2025. január 5.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ugyan néhány napja már elkezdődött a 2025-ös esztendő, és a naptár szerint a mai vasárnapot követően az év második hete kezdődik, s jóllehet, a múlt héten már mi is belevágtunk az új levelezési évadba, én “hivatalosan” csak most, ezzel a Domján Edit által felolvasott kedves Zelk Zoltán mesével kívánok Mindannyiótoknak békés és boldog új esztendőt. Remélem, a Jóisten engedelmével és segítségével még sok tavasz, nyár, ősz és tél vár mindannyiunkra jó egészségben, jókedvben és örömben szeretteink körében.
Zelk Zoltán: A négy vándor – Domján Edit
A mese mellé, további jókívánságként, olvassátok el Móra Ferenc 1916-ban írott ‘Esti imádság’ című versét is. Erre a költeményre Tholt Péter levelezőtársunk hívta fel a figyelmemet még a múlt év novemberében. Úgy gondoltam, most jött el igazán az ideje, hogy azt Veletek is megosszam.
Móra Ferenc
Esti imádság
a háborús gyermekszobában
Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,
De látom, hogy mindenki szomorú.
A katonák dolgát se értem én,
Csak a könyűt édes szülőm szemén
És reszketek, mint a fiókmadár –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
Hogy miért bocsájtottad szabadon,
Szent akaratod én nem kutatom –
De ládd, azóta meghalt a derű,
A kenyerünknek íze keserű,
Még a kakas-szós hajnal is setét,
Hallgatni félek este a mesét,
Álmomba mindig ég a babavár –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
Térdelve kérlek, szóm zokon ne vedd,
Hisz hogy szállhassak pörbe én veled:
De fű, de fa, de sok madárhalott,
Jó isten, téged mivel bánthatott?
S örömed abba néked lehet-e,
Hogy árvával van a világ tele,
Ki azt se tudja, hogy ő árva már? –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
Ki ott villámlasz a kardok hegyén,
Mint a nagyoktól sokszor hallom én,
Az emberszívbe költözz már bele –
Az istennek csak ott lehet helye.
Nőjjön virág a holtak sírjain,
Az élőnek ne légyen élte kín,
Áldva nézzen föl rád a földhatár –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
1916
Dani