| Hadházi Dániel | (2025. január 19.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A múlt héten Babits Mihály ‘Áldás a magyarra’ című költeménye volt a küldeményem, Ezen a héten Babitsnak egy másik hazafias tartalmú, az 1925-ben írott ‘Hazám’ című versét ajánlom a figyelmetekbe. Szelíd, meleg és lágy, de őszinte és mély ez a hazafias érzület. Egy Babits-i intellektuelhez méltó.. Nem hivalkodik, nem döngeti a mellét, nem ócsárol, nem elvágyódik, hanem megérti és megéli a valahová tartozásból adódó hazaszeretet örömét, de – még ha így ki nem mondottan is – annak földi halandók számára megfejthetetlen célú isteni elrendeltetését is. … Ha figyelmesen hallgatjuk a versmondót, magunkra ismerünk a költemény szavaiban, és Babits lelkével együtt repül lelkünk az időben és a térben születésünk helyszínétől, a szülői háztól, a szülővárosunktól az ország és Európa tájain át egészen a kozmikus magasságból szemlélt Földgolyóig. Tudjuk, érezzük otthon vagyunk ezeken a helyeken is. A létezésünk maga adja ennek az érzésnek jogosságát. De akármerre is bolyongjon lelkünk a világban, egy országot, a szülőhazánkat a lelkünkben mindig magunkkal hordozzuk …
Magyarként egyszerre itthon lenni a hazában és a többi néppel egyenrangú testvérként otthon lenni Európában és a világban egyaránt. – Így, ilyen magától értetődő természetességgel kell, így kellene megélnünk hazaszeretetünket.
Babits Mihály: Hazám – Ferenci Attila
Dani