| Hadházi Dániel | (2025. május 25.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre az immár 35 éve lezárult Kádár-korszak egyik sztár költőjének, Váci Mihálynak az interneten fellelhető néhány versét ajánlom figyelmetekbe. Kérdezhetnétek, miért van erre szükség? Váci Mihály egy letűnt kor, akkor ünnepelt, de mára szinte teljesen elfelejtett költője. Kifogytunk talán a jó versekből? … Egyáltalán nem. Sőt, pont ellenkezőleg. Arra voltam kíváncsi, hogy a kor, amelyben a költő él, mennyiben határozza meg az adott személy művészetét.
Az én meggyőződésem,az, hogy ki mikor milyen korba születik és milyen feladatokkal érkezik a Földre, isteni döntés. De a születésekor mindenki kap valamekkora tehetséget és az ilyen-olyan mértékű tehetség mellé a szabad döntés jogát is. A művészi alkotások mindig a kor, a tehetség és a szabad akarat hármasságában születnek meg. Ebből, az állításból az is következik, hogy a mű sohasem függetleníthető teljesen a mű létrejöttének korától . A költő azonban nem csak politikai lény, hanem élő hús-vér ember is. Ezért bármilyen korban is íródott egy-egy vers, a költőben jelenlévő tehetségnek is mindig fel kell csillannia, különösen a költőnek a nem politikai témájú alkotásaiban. …
Ezek a gondolataim tulajdonképpen csak bővebben és kicsit másképp fogalmazzák meg „az idő megrostál mindent és csak az értékes mű marad fenn a rostán” állítás szinte már közhely szerű igazságát. … Nézzük, Váci Mihály költészetének van-e esélye, hogy fennmaradjon az idő rostáján! Akárhogy is dönt majd az idő arról, hogy a magyar kultúra melyik polcára helyezi ezeket a verseket, azok már visszavonhatatlan részei a magyar kultúrának és irodalomtörténetnek.
Váci Mihály: Még nem elég – Kurucz Ádám Konrád
Váci Mihály: Ezt! Itt! Most! – Lukács Sándor
Váci Mihály: Mielőtt meghalok – Zemplinszkyné Rudter Éva
Váci Mihály: Százezer út – Martincsek Andrea
Váci Mihály: Végül – ismeretlen előadó
Jóllehet, egy ilyen önkényes heti vers válogatás alapján, mint amilyen például ez a mai is, egyáltalán nem biztos, hogy pontos képet alkothatunk egy-egy költő írásművészetéről. Talán épp ezért, engem, aki eddig alig ismertem Váci Mihály költeményeit, meglepett e versek témaválasztása. Bár némelyik versen kétségtelenül érezhető, átüt a Kádár-korszak lehelete, de én mégsem ilyen tematikájú műveket vártam volna a szocializmus ünnepelt költőjétől. Különösen, ha a fentiekhez hozzávesszük az egyik múlt évi levelemben már bemutatott ‘Szelíden, mint a szél’ című Váci Mihály verset is. A most küldött versekben nem a politikai pártosság a domináló elem, hanem sokkal inkább maga a feladatával küzdő, érző, szenvedő és szerető esendő ember, de a hazaszeretet és lokálpatriotizmus érzése is helyet kap ezekben az alkotásokban.
Néhány életrajzi adat még Váci Mihályról: 1924-ben, a Nyíregyháza melletti Ó-kistelki-szőlő területén, szegény, napszámos parasztcsaládba született. Gyönge fizikumú betegségekkel küzdő ember volt egész életében. Fiatalon, 1970-ben, 46 éves korában, hirtelen halt meg, mikor egy magyar kulturális delegáció tagjaként Észak-Vietnámban, Hanoiban járt. Halála után előkerült, saját kezűleg írt 1956-os naplója bizonyítja, hogy a magyar néppel, a forradalmárokkal érzett rokonságot, és feleségével együtt ő maga is részt vett a forradalmi eseményekben, Hogy utána miért állt át mégis a másik oldalra, az talán már örökre az ő titka marad. A Kádár-korszak ünnepelt költője lett, s haláláig az is maradt. Sőt, szinte kultusz épült köréje. Kétszer kapott József Attila díjat, 1965-ben pedig Kossuth-díjat. Az akkori pártvezetésnek szüksége volt egy a rendszerrel egyetértő népi származású, tehetséges költőre, s Váci Mihály készségesen be is töltötte ezt a számára kiszemelt szerepet.
Dani
| Pados Enikő | (2025. május 25.) |
Kedves Dani ott a távolban,
mindig nagyon várom a vasárnapi vers-összeállításodat s bevallom ez a mai 1-2-5 nagyon tetszett. Nem is gondoltam volna.
Igazad van, nem is emlékeztem egyetlen Váci Mihály versre sem.
Köszönöm,
Enikő