| Hadházi Dániel | (2025. július 6.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten Giovanni Boccaccio: Dekameron című, 1348 és 1352 között írt prózai művének egyik történetét, a ‘Három gyűrű’ című, gondolatébresztő novellát ajánlom a figyelmetekbe. Mielőtt azonban meghallgatnánk azt, néhány szót magáról Boccaccióról és a Dekameronról. Giovanni Boccaccio, Dante és Petrarca kortársa. Toscanában, a Firenzéhez közeli Certaldóban született, 1313-ban. Ez a kor a reneszánsz kibontakozásának ideje. Boccaccio fő művét, a Dekameront az irodalomtörténet az európai középkor legjelentősebb prózai alkotásának tartja. A mű az 1348-as firenzei pestisjárvány idején játszódik, de a járvány ideje alatti valódi történések csupán a mű keretéül szolgálnak. A mű „testét” a pestis elől egy kastélyba menekült 7 fiatal nőből és 3 ifjúból álló társaság tagjai által – a veszélyes idők elmúltát várva – saját maguk szórakoztatására mesélt történetek adják. A fiatalok jól élnek, mulatoznak, pazar lakomákat rendeznek, legfőbb szórakozásuk azonban a történetmesélés. Így várják a járvány végét. Minden nap választanak maguk közül egy királyt, vagy királynőt, aki meghatározza azt a témát, amelyhez kapcsolódóan a másnap azaz a király, vagy a királynő uralkodásának napján – az esti lakoma után mindegyiküknek egy-egy,, a megadott témához kapcsolódó történetet kell mesélnie a többieknek. 10 napon át 10, összesen 100 különböző történet hangzik el. A ‘Decameron’ cím erre a 10-es számra utal. [‘deka’ (görög) = 10; ‘hémera’ (görög) = nap) A sokszor erotikus tartalmú, sőt egyenesen pajzán történetek szinte mindegyike, még a szomorúbbak is, az életörömről, az élet szeretetéről és élvezetéről szólnak, és így magáról az életről és a halálról is. de azonban már másként, mint a korábbi mélyen vallásos középkor idején. A novellák a túlvilágot előtérbe állító világszemlélet helyett, a reneszánsz életigenlő friss látásmódját közvetítik. Ebből a sorból egy kicsit kilóg az erre a hétre ajánlott ‘Három gyűrű’ című történet, jóllehet annak közvetlen mondanivalóján túl ,annak még vallástörténeti szempontból is érdekes tartalma miatt.
Boccaccio: Dekameron / (1. nap 3. novella) Három gyűrű – Bodor Tibor
A novella meghallgatása után katolikus keresztény emberként nem tudom magamban tartani a bennem megfogalmazódó alábbi gondolataimat.
Nem zsidóként a Talmudról csak nagyon kevés fogalmam lehet. A héber ‘Talmud’ szó ‘tan’-t, ‘tanulmány’-t, ‘tanítás’-t jelent. A Talmud sokkal inkább rabbinikus irodalmi alkotás, semmint hittudományi szöveggyűjtemény. Az a zsidóság hitbéli, jogi és erkölcsi világlátásának összefoglalása, enciklopédiája. A keresztény Biblia Ószövetség béli első öt könyvének (Mózes I. – V.) a magyarázata, a Tóra, a Talmudnak csupán egy kis része. A Talmud mindenféle hitbéli megfontolás fölött áll a zsidóság számára. Ilyen értelemben a zsidó vallás nem hasonlítható sem a kereszténységhez, sem az iszlámhoz. A zsidó vallás nem beszél a túlvilágról. A földi lét elmúlása számára végleges. Az öröklét nem az egyén halhatatlan lelkéhez, hanem magához a zsidósághoz, a zsidó nép isteni kiválasztottságának tudatához, a zsidó nép örök létéhez kapcsolódik. … Ha a fenti megállapításaimban tévednék, kérem, hogy levelezőkörünk tagjai közül bárki javítson ki.
Másik gondolatom egy régi szingapúri emlékem. Egyik akkori ifjú maláj kollégámmal, a síita muzulmán vallású Ali Rabbani-val nagyon sok „hitvitát” folytattunk. Az ő egyik legfőbb érve a hite mellett az volt, az Isten – az ő világában Allah – mikor látta a kereszténység „elfajzását”, Jézus után új prófétát választott magának, Mohamedet, s rajta keresztül fogalmazta meg újból a földi emberek számára követendő utat. Az iszlám ezért – az ő felfogásában – az Isten újabb, és a kereszténységnél érvényesebb megnyilatkozása. Az én válaszom erre az volt, hogy keresztény katolikus hitem szerint az eucharisztiában, az oltáriszentség felmutatásakor az ostya Jézus testévé, a bor pedig Jézus vérévé válik, melyek – a liturgiát mondó pap szavaival – az Isten és az ember közti új és örök szövetségkötés jelképei. Ez hitünk szent titka. Nincs és nem is lehet ezek után egy másik, egy még újabb és még igazabb szövetség! … Alinak nem volt válasza erre az érvelésre.
Lám csak, mennyi minden dolog eszébe jut az embernek egy ilyen középkori novella elolvasása, meghallgatása kapcsán. Sem mi keresztények, sem a muszlimok nem értjük jól a zsidóság gondolkodását. Ők úgy vannak meggyőződve az igazukról. saját Talmud magyarázatuk alapján, hogy az általuk vallott igazságot évezredek alatt finoman kicsiszolt magyarázatokba rejtik. Őket nem érintette meg a Megváltás csodája. … Szerintem ez Szaladin és Melkizedek tanulságos történetének magyarázata.
Dani