Hadházi Dániel (2025. szeptember 21.)
Tisztelt Levelezőtársak!
A mai vers küldeményemet a két héttel ezelőtt megkezdett, a magyarság belső problémáit boncolgató érzékeny témakör lezárásának szánom. Talán furcsának fogjátok találni, hogy ezúttal nem magyar, hanem egy orosz költő, nevezetesen Alekszandr Szergejevics Puskin versét tárom elétek. Az 1831-ben íródott költemény címe ‘Oroszország rágalmazóihoz’. A versre Hillier István levelezőtársunk hívta fel a figyelmemet az alábbi gondolatok kíséretében: „Elképesztően tűpontos látlelet, a keletkezés korában a maihoz hasonló folyamatok játszódtak a nagy európai játszótéren, csak akkor még nem Samu Bácsi keverte a kártyákat. (Ők még az indiánok irtásával, meg néger rabszolgák behurcolásával – kényszer migráció – foglalkoztak.) A vers szemléletesen bizonyítja nekem, hogy „béke” ezek között sohasem lesz, csak ezt az európaiak képtelenek felfogni, meg amúgy is nagyon jövedelmező és ezért jól esik a zavarosban halászni! Hiába magyaráz a költő „nagy szláv lélek” -ről, inkább testvérgyilkosok.Talán mi magyarok valamit sejtünk, nem véletlenül féljük utálkozva az egész szláv népséget.” Pista megfogalmazott véleményével – utolsó mondatát leszámítva, – egyetértek.
Én magam sokkal megértőbb vagyok a szláv lélekkel kapcsolatban, mert akár az orosz, s lengyel vagy a cseh népet nézzük, valamennyien képesek, és nem is akármilyen minőségű kultúrát teremni. Gondoljunk most aktuálisan csak az orosz irodalomra, zenére, a középkori ikonfestészetre, a későbbi korok képzőművészetére. A szlávok valamennyien – még az „okos” csehek is, jóllehet, a rájuk nehezedő erős nyugati befolyás hatására ők már meginogtak – hithű keresztények – az oroszok pravoszlávok, a lengyelek katolikusok. De persze az is igaz, hogy ez a kultúra és a mély keresztény hit sem mindenkié közöttük sem. A bolsevizmus nekik sem sajátjuk, hanem kívülről rájuk erőltetett abroncs volt csupán, melyet. mikor annak szorítása meglazult, azonnal levetettek magukról. Bár az én keresztapám is megtapasztalta a hadifogság keserveit, és azon túl is tisztában vagyok az oroszokkal megesett történelmi találkozásaink keserű tapasztalataival, de mindezek ellenére az oroszokat, mint népet én magam könnyen befolyásolható, sőt, rászedhető, de tiszta lelkű és alapvetően jóindulatú embereknek tartom.
És most a vers
ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN:
OROSZORSZÁG RÁGALMAZÓIHOZ (1831)
Ti hitvány szónokok, miért zajongtok újra?
Mért szórtok átkokat vadul orosz honunkra?
Mi háborgat vajon? A litván lázadás?
Ugyan! A szlávoké e pör, csak szláv akarja.
Ez ősi belviszályt, mit sors vetett a latra,
Mi döntjük el magunk, helyettünk senki más.
Évszázadok teltek, mióta
E törzsek testvérharca dúl;
Ahogy a hadszerencse hozta,
hol ez, hol az maradt alul.
Ki lesz a győztese e harcnak?
Hiú polyák, vagy hű orosz?
A tét: a szláv folyók orosz tengerbe tartnak,
Vagy elapad, kiszáradoz.
Elég! Ti nem lapozgatátok
Sosem e véres krónikákat;
Nem értitek, percig se fáj
Nektek ez ősi belviszály,
És mit se mond a Kreml, se Praga.
Csábít a józan ész helyett
A küzdelem vitézi vágya –
S fűt ellenünk a gyűlölet.
Vajon miért? feleljetek: azért-e,
Mert Moszkva romjai és üszkei felett
Mi elzavartuk, gőgjét sértve,
Kitől ti úgy reszkettetek?
S mert győztünk, és ledőlt a bálvány,
Ki zsarnok elnyomó volt fél világ felett,
És jussotok a vérünk árán,
Törvény, szabadság s béke lett?
A szátok mennydörög – de lassabban a testtel!
Vagy vélitek: az agg vitéz felkelni restell,
S nem tűzne újra fel törökverő szuronyt?
Avagy a cár szava immáron oly erőtlen?
Először vívnánk Európa ellen?
Karunk tusától elszokott?
Kevés e nép? Vagy Permtől messzi Tauriáig,
Finnföld szikláitól Kolhisz tüzes honáig,
A Kremltől, mely meg nem törik,
addig, falát hol Kína rakta,
acélsörtéjét csillogtatva,
Oroszhon talpra nem szökik?
Hát küldjétek, becsmérelőink,
A vérre szomjas ifjakat:
Jut hely nekik honunk mezőin,
Hol fiaink is porlanak.
(Soproni András fordítása)
Napjaink világtörténelmi eseményeinek és Puskin kétszáz évvel korábban írott soraiban megfogalmazott történéseknek a megdöbbentő hasonlatossága szinte mellbevágó.
A vers tartalmának jobb megértéséhez lássuk a költemény keletkezésének történelmi körülményeit. Napóleon bukását követően az európai győztes hatalmak – de még a vesztes Franciaország – vezetői is 1814-15-ben, Bécsben összeültek, hogy közösen rendezzék az egész világ dolgait. Az egész világét, mert hiszen hatalmas kiterjedésű gyarmatbirodalmak sorsáról is határozni kellett, csakúgy, mint a Napóleon utáni Európa határait is újra kellett rajzolni. .A Bécsi Kongresszus – a résztvevő nyugati hatalmak egyetértésével – Lengyelországot Oroszország uralma alá helyezte.. 1830-ban Lengyelországban nemzeti felkelés tört ki a cári uralom ellen, Az akkori Nyugat, mely alig 15 évvel korábban a Bécsi Kongresszuson még oly könnyedén beleegyezését adta, hogy a rettegett Napóleon legyőzésében „Tél tábornokkal” együtt a legnagyobb szerepet vállalt Oroszország rátegye a kezét Lengyelországra, 1830-ban a felkelés kitörésekor nyíltan a lengyelek pártjára állt. Az orosz hazafi Puskin ebben a versében a Nyugatnak ezt a szemforgató magatartását mutatja be és kárhoztatja.
Ugye, milyen érdekes a történelem! A napjaink történelmi eseményeivel érzett szoros párhuzam pedig nyilvánvalóan csak a véletlen műve. —- És hogy csavarjak még egyet a történeten, a lengyel felkelés után 19 évvel később, 1849-ben, az ugyancsak a Bécsi Kongresszus eredményeként – az orosz cár, a Habsburg uralkodó és a porosz fejedelem külön katonai és politikai szövetségeként létrejött Szent Szövetség keretében és Európa nyugati felének érdektelen közönye mellett, a Habsburg Birodalom az orosz cár segítségét kéri a magyar szabadságharc leveréséhez! ….. Aztán alig további száz évvel később, mintha valamilyen hasonló forgatókönyv szerint zajlottak volna le ismét a történelmi események, ezúttal Magyarországon. Pedig akkor már a Habsburg Birodalom rég nem is létezett, egykori szerepüket új győztesek vették át, a cári birodalom akkoriban épp Szovjetunió fedőnéven uralkodott a számára más kongresszusokon (Jalta – Párizs – Potsdam) kijelölt territórium fölött. A Nyugat pedig mint mindig, ha Európának erről a régiójáról volt szó, ezúttal is az érdekeinek megfelelően viselkedett: hangosan kiabált, tiltakozott, de csak tettetett felháborodása tétlenséggel párosult. … Most egyelőre ennyit a sorskérdésekről!
Bizony nagyon sok tanulnivalónk van ebből a szomorú történetből. Hálás vagyok Pistának, hogy felhívta erre a Puskin költeményre a figyelmemet.
Dani