Hadházi Dániel (2025. október 12.)
Tisztelt Levelezőtársak!
1956. október 23-ának ünnepe felé közeledve, tekintsünk vissza egy kicsit a Rákosi korszak idejére, természetesen most is irodalmi szempontból. Ezúttal nem az unásig ismert történelmi lecke következik, hanem egy valódi történelmi dokumentum, egy 1952-ből származó Szabad Nép újságcikk. Egy recenzió a magyar íróknak a nagy vezér, Rákosi Mátyás 60. születésnapjára írott műveiből összeállított kötetről. … Előre figyelmeztetek mindenkit, csak erős idegzetűeknek ajánlott az alább következő sorok elolvasása-
Magyar írók Rákosi Mátyásról
Szépirodalmi Könyvkiadó – 1952
Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjának alkalmából szép kiállítású irodalmi antológia jelent meg. A kötet harminchárom magyar író versét, elbeszélését, irodalmi riportját foglalja magában. Ezek az írások mind szorosabb vagy távolabbi kapcsolatban állnak a magyar nép szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak életével, harcaival.
Egy nagy ember életének fontos mozzanatai összeforrnak nemzetének történelmével. Különösen igaz ez olyan embernél, akiben, mint Rákosi elvtársban, meg testesült a kommunista világszemlélet által adott minden emberi erény, akiben elméleti tisztánlátás, rettenthetetlen személyes bátorság, népének hő szeretete és. a forradalmár jövőbe vetett megingathatatlan hite úgy találkoztak, hogy az egész nemzet vezetőjévé avatták.
»Történelmünknek vannak nagy alakjai« — írja Déry Tibor az antológiában. — »De ritka az, akinek olyan meredek utat kellett megjárnia, mint Rákosinak, hogy feladatát teljesíthesse. s ritka az, akinek olyan rendíthetetlen személyes bátorsággal kellett megtámasztania meggyőződését, olyan soha nem szűnő makacs bátorsággal, egy percre ki nem hagyó, testi és lelki vakmerőséggel védenie emberszeretetét! Egy újfajta bátorság ez, türelmes, lassú, egyenletes bátorság, egy életre szóló makacs bátorság, soha meg nem hátráló, szívós bátorság, amelyet a mi korunk a nagy orosz forradalmárok alakítottak ki, s amely új nevet érdemel: a bolsevik bátorság ’nevét.«
A kötetbe foglalt írásokból, mint mozaikokból, tevődik össze Rákosi elvtárs harcos életének sok jelentős mozzanata. Az írók ennek az életnek más és más vonatkozásait dolgozták ‘ fel. De minthogy egy’ nép kommunista vezetője szétbonthatatlan egységbe kapcsolja magát, azokkal a gazdasági, társadalmi és történelmi adottságokkal, amelyek között a nép él és harcol, az írók, amikor Rákosi elvtárs életét sok oldalról mutatják be, szélesebbre tárják a témák láthatárát. Veres Péter például falujának tükrében felvázolja a szegényparasztság és földmunkásság agrárszocialista törekvéseit és fejlődésüket odáig, hogy szabadulást »már csak a forradalomtól, vagyis a Szovjetuniótól és a kommunistáktól vártak, mert sehonnan máshonnan nem csillant reménysugár. Örkény István a salgótarjáni harcokat eleveníti meg és néhány oldalon sikerül neki hitelessé tenni azt a »titokzatos erőt«, amelyet Rákosi elvtárs jelenléte hevített olyan hőfokra, hogy megfutamodásra kényszerítette a szemben álló ellenséges túlerőt és megindította a győzelmes északi hadjáratot.
A Tanácsköztársaság elbukott. Rákosi elvtárs emigrációba kényszerült, történelmi útja Moszkvába vitte. Illés Béla a “Történelmi leckében” Rákosi elvtársnak Leninnel való találkozását írja meg. A két nagy forradalmár a magyar forradalom hibáiról beszél, de Lenin ezt mondja: Én hiszek a magyar forradalom győzelmében, Rákosi elvtárs. Maga látni fogja a magyar forradalom, a magyar nép győzelmét!« Ez a találkozás lecke mindannyiunk számára. A kommunisták sohasem csüggednek el, sohasem adják fel a harcot!
Rákosi elvtársnak ezt a kommunista, lenini-sztálini jellemvonását domborítják ki, azok az írások, amelyek a rettenthetetlen, bátor harcos helytállását ábrázolják a börtönben és az osztálybíróság előtt. Ezek közül művészi szépségével kiemelkedik Illyés Gyula visszaemlékezése az 1926-os bírósági tárgyalásra. Ez az írás a személyes élmény erejével hat. Bár nem mond el többet, mint amennyit személyesen átélt, néhány tömör jellemzéssel érzékeltetni tudja a tárgyalás légkörét, nemzetközi visszhangját és mélyen belevilágít az egész akkori magyar életbe. Rideg Sándor írása nyomán Rákosi elvtársat a börtönbe követjük, ahol százával sínylődnek a kommunisták. De a börtön rácsai mögött, a fagyos sötétzárkában is hatalmas az erejük! Nem maradt más fegyverük, mint az éhségsztrájk. Azzal harcolnak — tizenhét napig! Nem egy börtönben, hanem az ország minden börtönében, ahol kommunisták vannak. A rácsok mögött is szervezett élcsapat, amelyet a sötétzárka mélyéről Rákosi irányít. Megrendítő, felemelő hősiesség árad a sorokból. Sziklaszilárd bizonyosság érik a szívünkben: a nemzet, melynek ilyen vezére van, nem veszhet el, ahol a párt legjobbjai ilyen szinte emberfeletti erejű emberek – ott minden nehézségen úrrá lesz a dolgozó nép.
A felszabadulás után a kommunista vezető más erényei lépnek előtérbe. Rákosi elvtárs az ország ütőerén tartja a kezét. Mindenütt ott van, mindenről tud, mindenhez ért, de leginkább ahhoz, hogyan kell az emberekben -erősíteni a jót, az újat, az előremutatót. Egy találkozás, néhány tréfálkozó szó, egy kézfogás és az emberek felismerik hibájukat, áthágnak az addig áthághatatlannak hitt akadályokon, előrelendítik saját életüket és az ország életét. így változik meg Sőtér István elbeszélésében Kürtiné viszonya a tanyai tanítóhoz és az iskolához. így talál megoldást Fazekas tszcs párttitkár az asszonyok munkájára Cseres Tibor elbeszélésében. A sztahanovista vasmunkás Rákosi elvtárs személyes segítségének köszönheti, hogy sztahanovista lett és ezt mondja róla ^Mesterházi Lajos irodalmi riportjában: »Benn él a dolgokban, mindenestől és szenvedélyesen, mint mi, munkások. A magunk fajtája. Csak kimagaslik mindannyiunk közül; sokkal nagyobb, olyan nagy, hogy mindannyiunkat átfog.« -Milyen találó jellemzése ez. Ennek az igazságát bizonyítják mind azok az elbeszélések, amelyek azt ábrázolják, hogyan neveli Rákosi elvtárs apai szeretettel a szocializmust építő új embert városban és falun egyaránt. Különös tehetség ez, mely minden ember szívéhez megtalálja a kulcsot: az embereket szerető nagy és bölcs kommunista vezető különös tehetsége.
Az irodalmi antológia egyik ékessége Zelk Zoltán nagy elbeszélő költeménye, amely merész íveléssel fogja át Rákosi elvtársnak rendkívüli emberi mivoltát és politikai művét.
Küzdelmes még az út, de Rákosi elvtárs példája nagy tanítást ad arra, hogyan kell minden hazáját igazán szerető magyarnak dolgozni és harcolni a jövőért. Benjámin László szép versének utolsó szakaszában ezt így fejezi ki;
Csalódás, gáncs többé nem ér,
igaz ember vezet, igaz vezér;
nem ő — bensőm parancsol, hogy kövessem
s legyek mögötte, amíg fűt a vér,
a világok közt dúló ütközetben!
A magyar írók születésnapi ajándéka változatosan; sok oldalról mutatja meg szeretett Rákosi elvtársunkat. Szenvedéseiért, bátorságáért, bölcsességéért, emberszeretetéért még jobban szívünkbe zárjuk
A korabeli magyar irodalom színe-java szerepel a kötetben. Nézzük kik ők! A szöveg 33 íróról, költőről szól, akiknek műveiből állították össze a „Nagy Vezér”-t dicsőítő könyvet. Hagyjuk a 33-at, Most csak azon neveket ismétlem meg, akiket a recenzió is említ. Déry Tibor, Veres Péter, Örkény István, Illés Béla, Illyés Gyula, Rideg Sándor, Sőtér István, Cseres Tibor, Mesterházi Lajos, Benjámin László, Zelk Zoltán. … Jóllehet, ma már egyikük sem él, de egyikük sem lehet büszke erre az antológiára, de leginkább saját magára.. A névsorban szereplő „vér-kommunisták” kivételével, a többiek nyilván nem önként és dalolva vállalkoztak e művek megírására, hanem félelemből és gyávaságból…. Sok írás annyira bizarr, hogy szinte már paródiának tűnik. – A seggnyalás eltúlzott mértéke Dérynél, a cseheket Salgótarjánnál egymaga megfutamító, rettenthetetlen hős Örkény írásában, Lenin és Rákosi beszélgetése, Zelk Zoltán eposza a vezérről, Benjámin László gyomorforgató verse. … De vajon mi, maiak, ha ilyen választás elé állítana minket a történelem, tudnánk-e inkább a hallgatást választani?
Illyés Gyula mentsége, hogy ő már 1950-ben megírta az ‘Egy mondat a zsarnokságról’, című versét, Benjámin László és Zelk Zoltán pedig az 1956-os forradalom napjaiban írott versével próbálja elfelejtetni velünk a Rákosit dicsőítő himnuszát.
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról – Sinkovits Imre
Benjámin László: Elesettek – Bardóczy Attila
Mindkét verset e levélfolyam korábbi küldeményeiben már egyszer más előadásban bemutattam.
És csak példaként most következzék két rövid részlet Zelk Zoltán Rákosit éltető „eposzából”, melynek címe ‘A nép szívében” volt, Íme:
Rákosi elvtárs hatvan éves –
nem kell keresnem szavakat
ha így egyszerűen leírom,
tudom már, mit jelent e nap.
Rákosi elvtárs hatvan éves.
Így szól a hír. S a felelet:
kilép medréből: a szívekből
árad feléje a szeretet.
A szeretet.
Ha róla szólnak,
ahogy kimondják a nevét,
színültig telik szeretettel,
fénylő mosollyal a beszéd.
Róla szól a munkás a gyárban
és este, otthon a család
elmúlt napot, jövőnket mérni
előveszik egy-egy szavát.
Falvak mélyén, kemencefénynél,
ha ül a szomszéd s szóba kezd:
„Rákosi elvtárs megígérte…”
„Rákosi elvtárs mondta ezt…”
Neve a bizonyság pecsétje
megfontolt okos szavakon,
fölépült már, fölépült várad,
falai ronthatatlan állnak
szívünkben, Bizalom!
És ezek után Zelk Zoltánnak a forradalom napjaiban írott ‘Feltámadás’ című költeménye.
Zelk Zoltán: Feltámadás – Dunai Tamás
Melyik Zelk Zoltánnak, Benjámin Lászlónak és Illyés Gyulának higgyünk? … Ugye, így már könnyebben érthető a félresikerült rendszerváltás folyamata, sőt, az emberi jellemnek ez a bántó gyengesége, a félelemtől reszkető szolgalelkű kicsinyesség talán még napjaink néhány érdekes politikai fordulatát, furcsa történését is megmagyarázza!… De hagyjuk. mindezt, mert a mi erőnk a megbocsájtás.
Dani