| Hadházi Dániel | (2025. november 2.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Mindenszentek és Halottak Napja alkalmából az alábbi szép Tömörkény István novellát küldöm Nektek. A rövid novella címe ‘Csőszhalál’. … A magyar irodalomtörténet a dualizmus korában élt Tömörkényt – ugyan ki nem mondottan, de – az úgynevezett „kis mesterek” kategóriájába sorolja. Elismeri semleges – ideológia mentes – naturalista stílusát, pontos emberismeretét – a műveiben ábrázolt alakjainak, elsősorban a korabeli Szeged környéki tanyavilág lakói gondolkodásmódjának, az általuk beszélt nyelvjárás, szokásaik, a mindennapi életük során használt tárgyaik, eszközeik tökéletes ismeretét – s a mindezek együttes tudását tükröző írásművészetét, de mégis, Tömörkényt más kortársaival összehasonlítva, inkább hűvösen, kicsit távolságtartóan kezeli. Ne feledjük,Tömörkény nem csak irodalmár, de muzeológus, sőt, a szegedi múzeum igazgatója, etnográfus, néprajzi tárgyak gyűjtője is volt. Hogy mégsem volt akárki, azt az is bizonyítja, hogy Móra Ferenc Tömörkényt, aki egykor, Móra ifjú korában a szegedi múzeumban főnöke is volt, mindenféle szempontból tanító mesterének tartotta. A hivatalos ítészi vélekedés szerint épp ez a naturalista pontosság az, amely a „földön” is tartja Tömörkény írásművészetét. Mindezt másképp hivatalosan irodalmi minimalizmusnak nevezik. Ennek a stílusnak az egyik szép példája az erre a hétre küldött novella is. Most, hogy újra leírom Tömörkény nevét, veszem csak észre, hogy az író nevében furcsa módon benne van a Tömörkény írásokra oly jellemző stílus megnevezése is, igazolva az alábbi két mondás igazságát:”nomen est omen’, azaz a “név kötelez”, illetve “a stílus maga az ember”. … Ha meghallgatjátok ezt a Tömörkény írást, valószínűleg egyetérthetünk abban, Tömörkény a magyar irodalom egyik legjobb novellistája.
Tömörkény István: Csőszhalál – Csikós János
Dani