| Hadházi Dániel |
(2019. május 5.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ma Anyák Napja van! A szép ünnep miatt a 19. heti versküldeményem nem is lehet más, mint néhány gyönyörű vers, amit nagyszerű magyar költők írtak édesanyjukról, illetve az anyai és a gyermeki szeretetről. Valószínűleg mindannyian ismeritek ezt a nyolc verset, de így egy csokorba kötve meghallgatni azokat, talán mégis más, több is lesz azokból, mint “csupán” önmaguk. … Nyolc (rövid!) verset és utána még – bármilyen szépek is legyenek azok a költemények – még egy zenei darabot is meghallgatni, soknak tűnhet ebben a mai (vajon hová) „rohanó világunkban”, de az édesanyák megérdemlik ezt a néhány percet (és még mennyivel többet!), hogy megálljunk és gondoljunk rájuk szeretettel. Akinek még él az édesanyja azért, akié már csak a túlvilágról vigyázza őt, hát azért. … Az édesanya az örök NŐ.
- Petőfi Sándor: Füstbe ment terv – Latinovits Zoltán
- Arany János: Mátyás anyja – Sinkovits Imre
- Ady Endre: Az anyám és én – Latinovits Zoltán
- Dsida Jenő: Édesanyám keze – Lux Ádám
- József Attila: Mama – Latinovits Zoltán
- Reményik Sándor: Ének anyámról – Lux Ádám
- Sinka István: Anyán balladát táncol – Dankó Hajnalka
- Juhász Gyula: Édesanyám – Bitskey Tibor
A zenei melléklet Pergolesi: Stabat Mater-e
Dani
| Mészáros Attila |
(2019. május 6.) |
Kedves Dani!
Köszönettel veszem a verseket és próbálok szakítani rá mindig időt, de van úgy, hogy eltelik egy hét is.
Most küldöm a számomra egyik legszebb verset, amit Édesanyának írtak.
Tisztelettel
Atilla
Mécs László
A királyfi három bánata
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás mutató különös csillagok,
Csak az Anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
Mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
Úgy ajándékozta anyasága tejét,
Hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
Aranyos palástot vállamra terített,
Fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
Ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
Mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
Mert az édesanyám izent a köveknek,
Szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom,
Nem hiányzik nekem semmi a világon,
Három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
Egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
Úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan
Fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
Senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
Minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
Az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
Az Ő édességét meg nem hálálhatom,
Ez az én bánatom, harmadik bánatom.