| Hadházi Dániel |
(2019. július 21.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Az előző hetek versdömpingjétől eltérően erre a hétre csupán egyetlen verset küldök Nektek. Ady Endre ‘Az ős Kaján’ című költeményét. Azért is csak egyet, mert ezt az egyet nem elegendő csupán egyszer meghallgatni. Legalább három-négy odafigyelő meghallgatás szükséges ahhoz, hogy sejteni kezdjük a költemény valódi értelmét.
Talán mindanyian emlékeztek még azokra a középiskolai irodalom órákra, mikor Ady szimbolizmusáról volt szó. Értettük is meg nem is, hogy mit jelent ez a kifejezés. Akkoriban legtöbben valószínűleg még egy kicsit éretlenek is voltunk ahhoz, hogy azt a maga lényegében felfoghassuk. Én most hosszú idő után megpróbálnám e vers kapcsán elmagyarázni Nektek, én hogy gondolom ezt a bizonyos szimbolizmust. Ne ijedjetek meg, nem akarok irodalomtörténeti eszmefuttatásba bonyolódni, A magyarázatot egy néhány héttel ezelőtti élményemmel kezdem:
A múlt vasárnap esti misén a gyengélkedő Bolberitz atyát Zoltán atya helyettesítette a Városmajori Jézus Szíve római katolikus plébániatemplomban. Zoltán atya szentbeszédében szóba került az eredendő bűn fogalma is. Én – be kell, valljam – eddig a vasárnapig nem értettem jól az eredendő bűn lényegét, bár korábban azt már mások is megpróbálták elmagyarázni nekem. Nem értettem, mert csupán az ember oldaláról közelí-tettem a problémához. Mai szemmel nézve – valószíműleg nem csak én lehettem ezzel így, egy „egyszerű engedetlenség” – azaz, hogy a kígyó, másképp a Sátán bűnös kísértésének engedve, Ádám és Éva mégis csak esznek a tudás fájának tiltott gyümölcséből – miért bőszítette fel annyira az Urat, hogy kiűzze az első emberpárt az Éden-kertből. Sokan, a mai kor önhitt Isten tagadói, odavetik, Isten dühös és féltékeny lett az emberre, attól félt, hogy az ember képes lesz majd túlszárnyalni őt. … Zoltán atya szavai azonban megvilágosították számomra az Úr haragjának valódi okát. Azzal, hogy Ádám és Éva hallgattak a kígyó gonosz szavára, ellenszegültek az Úrnak, s az ellenkezés és a tagadás kígyó alakjában megjelenő szellemének sugallatát követve keresztezték az Ő akaratát. Így a Teremtés – a Gonosz áskálódása miatt, legalábbis az ember tekintetében – nem valósulhatott meg az Úr által az ember számára a létnek az Éden-kert természeti idilljében s ártatlan tudatlanságában kijelölt tökéletességében. A Gonosz, az embert felhasználva, ha áthúzni nem is tudta, de lényegét tekintve mégis módosította az Úr terveit. … Ebben a Gonosznak segédkező első emberpár sorsa ezért nem lehetett más, mint a kegyvesztés, és az Éden-kertből való kitaszíttatás. … Csak a Megváltásban, az Új Ember megszületésében fordul Isten irgalma és szeretete eredendő formájában ismét az ember felé, de csakis akkor, ha az ember valóban vállalja a Sátánnal való szembefordulást és letér a Sátán által mutatott útról.
Ez a megállapítás, lehet, hogy másoknak triviális, de nekem mégis egész létünket megmagyarázó értelmet ad. A sátán az embert használja fel mindig arra, hogy az Istennel dacoljon. Ő, az ős Kaján, Lucifer, aki az élet csodájából az élvezet pogány gyönyöreit kínálja mindenkinek, míg kontrasztként a valódi reményt, a két gyertyatartó mögött a feszületen függő Krisztus keresztes hitét életidegen komor hidegségként mutatja be nekünk. … Valljuk be – mi mindannyian sokszor hallgatunk szavára, s nem egy közülünk el is bukik a Gonosz által kínált útra lépve.
Ady és az ős Kaján küzdelme, vigadozása, nekem erről szól. Még azt is megengedem, hogy Ady ezt a versét alkoholmámorban, vagy valami módon önkívületi állapotban írta, s a sorok, a lelkében kavargó érzelmek és gondolatok egyszerűen csak folytak belőle, s ő csupán papírra vetette azokat. Életének cövekjei, magyarsága, édesanyja, szerelme, léha életmódja, értelme és öntudata, költészetének tudott értékei – azaz az érzelmek és az értelem egyenrangú jelenléte a versben – ugyan a felületes szemlélő számára így egymásra halmozva zagyvaságnak tűnnek, de mégis pontosan így, a kavargó képek e kusza kavalkádjával az emberi lét teljességét mutatják be … Szerintem Ady ős Kajánja így rokon Madách halhatatlan drámájával „Az ember tragédiájá”-val. … Ha valaki erről másképp vélekedik, kérem írja meg véleményét.
A verset Papp Zoltán szavalja el nagyszerűen:
Ady Endre: Az ős Kaján – Papp Zoltán
A vershez nagyon nehéz illő zenei mellékletet találni. Ezt az Ady – Novák János / Cseh Tamás dalt találtam szellemiségét tekintve ahhoz legközelebb állónak.
Ady Endre -/ Cseh Tamás: Biztató a szerelemhez
Dani
Most mikor e levél kelte után négy évvel, 2023-ban honlappá rendezem korábbi leveleimet, s újra meghallgattam Ady ‘Az ős Kaján’ című versét már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy akkor jól értelmeztem a költői szimbólumot. Ma ős Kajánt már nem Lucifernek látom, hanem a magyarság pogány, vad és szilaj őstermészetének, ős istenségének, mely minden magyar lelkében jelen van valahol. 2019-ben észre sem vettem a kérdést: “- Mit ér az ember, ha Magyar?”, pedig most már úgy látom, épp ez a kérdés a vers lényege. És azóta sem tudunk igazán válaszolni rá. A duhaj, részeges pogány istenhez van-e még bármi közünk, vagy már rég meghalt bennünk, talán valahol a lelkünk mélyén még él bennünk, és duhaj, bormámoros tivornyákon néha-néha előbukik belőlünk. Ő lenne valódi magyarságunk lényege? A lelkünk őt keresi mindenhol? … Minden más csak gyáva alkalmazkodás valami tőlünk idegen ismeretlenséghez, mely soha nem hozhatja el számunkra a boldogságot?
Dani