Heti vers – 33./2019

Hadházi Dániel      (2019. augusztus 11.)

                                                                           

Tisztelt Levelezőtársak!

Bár augusztusban – általában – a nyár már nem oly heves, mint júliusban, de idén a nyár kivételt tesz, s még mindig nagyon erősen tartja magát.  Az ég kéken és fehéren szikrázik felettünk, és forróak még az esték is. …Íme,  néhány régi nyarat, régi nyári este hangulatát és e régi nyarakban elterülő magyar tájat bemutató gyönyörű vers:

Petőfi Sándor: Az Alföld – Bessenyei Ferenc

Petőfi Sándor: A Tisza – Hegedűs D. Géza

Juhász Gyula: Magyar táj magyar ecsettel – Avar István

Juhász Gyula: Tiszai csönd – Mensáros László

Ha esetleg eddig nem értettük volna, mi a különbség a népies és az urbánus költők világlátása között, hallgassuk meg Ady Endre alábbi versét, és abból – a fentiekkel összehasonlítva – azonnal a maga teljességében nyilvánul az meg. Ady is ugyanazt a folyót látja, mint Petőfi, vagy Juhász Gyula. Ugyanazt, de… nem ugyanúgy.

Ady Endre: A Tisza-parton – Latinovits Zoltán

De hogy kedvünket Ady ne rontsa el, vidítsuk fel lelkünket a ránk boruló csillagos nyári estben először Horváth Sándor hangján Petőfi Sándor: A négyökrös szekér, című költeményével, majd  zenei mellékletként hallgassuk meg Weöres Sándor: Nyári este című versének megzenésített változatát a gyönyörű és csodaszép hangú Bognár Szilvia előadásában:

Petőfi Sándor: A négyökrös szekér – Horváth Sándor

Weöres Sándor: Nyári este – Bognár Szilvia

Dani