| Hadházi Dániel |
(2019. október 13.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A Szabadságharc leverése utáni önkény éveiben költőink legjava számára nem maradt más, mint az elveszett magyar szabadság – a jelző és a jelzett szó számomra egyaránt fontos ebben a szóösszetételben – miatt érzett bánatuk, és a lelkükben fájó keserűség lírai kifejezése. De ezt sem tehették nyíltan, csupán allegorikus formában, képekben elbeszélve. E versek közül hallgassunk meg most hármat:
Tompa Mihály: A madár fiaihoz – Latinovits Zoltán
Arany János: Ősszel – Papp János
Osszián, kelta bárd. ki szeretett, büszke népének, az angolok által elnyomott skótoknak a földjéről, e ködös és vad vidékről, Kaledóniáról, és annak egykori dicsőségéről zengett bús, borongós dalokat. Ossziánról kiderítették, nem valódi történelmi személy, hanem egy másik skót költő, a 18. század végén élt James Macpherson „teremtménye”. Mindez ma a Brexit és Nagy-Britannia, korábbi évszázadok során kialakult államszerkezetének recsegve-ropogva történő kimúlása idején kap egy érdekes vaj színű árnyalatot.
Arany János „A walesi bárdok” című költeményét korábban már meghallgattuk Sinkovits Imre nagyszerű előadásában, de a vers témája és keletkezésének körülményei indokolják, hogy most még egyszer megszólaljon. Aranyt felkérték, írjon költeményt a szabadságharc leverése után első ízben 1857-ben magyar földre lépő Ferenc József köszöntésére, melyet Ő akkor betegségére hivatkozva elhárított, de később 1863-ban aztán mégis megírta ezt a királyt „dicsőítő” remekművét. Ezúttal Latinovits Zoltán tolmácsolásában hallgassuk meg a verset, mely – ha lehet – talán még Sinkovits Imre előadását is túlszárnyalja.
Arany János: A walesi bárdok – Latinovits Zoltán
A zenei melléklet, egy részlet Lugossy László 1984-ben készített Szirmok, virágok, koszorúk című, a világosi fegyverletétel utáni időkben játszódó filmjéből, melynek szomorú témája illik a fenti versek hangulatához, de ugyanakkor reményt és erőt is ad:
Dani