| Hadházi Dániel | (2020. január 19.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A jövő héten, január 22-én, szerdán ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. 1823-ban ezen a napon fejezte be szatmárcsekei magányában Kölcsey Ferenc a Himnuszt (Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból) című nemzeti imádságunkat. Tavaly ugyanekkor épp ezért a Himnuszt küldtem Nektek négy kiváló színművész – Darvas Iván, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc és Csernák János – előadásában, hogy érzékelhessétek, ugyanaz a pátosszal teli szöveg tartalmában és gondolataiban mily gazdag, s e gazdagságot miképp csillantja fel, miként kap az újabb és újabb színeket, hangsúlyokat aszerint, ki az, ki a költeményt előadja. Aki még egyszer kíváncsi lenne erre, kattintson a tavalyi küldeményeimből készült összefoglaló fájl megfelelő hivatkozásaira.
Idén, Kölcseyre emlékezve két másik versét, az optimista lelkesedéstől duzzadó Huszt-ot, és a pesszimista csüggedés, a mindent hiábavalóságnak bemutató Vanitatum vanitas [Hiúság hiúsága] címűt ajánlom figyelmetekbe.
Kölcsey Ferenc: Huszt – Kézdy György
A vers Kodály Zoltán megzenésítésében és a pécsi Bartók Béla Férfi Kórus előadásában így hangzik:
Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas – Avar István
Ez utóbbi vers és a Himnusz költője ugyanaz az ember lenne? … Etele dúló csordái? Patkánycsoport, foltdarázs? Mátyás dicső csatái – kakasviadal csupán? … Igaz, kap mindenki más, minden történelmi híresség is hideget, meleget, de nekem mégis fájdalmas hallgatni ezeket a sorokat, ugyanúgy mint, valószínűleg sokatoknak. … Nekem nincs más magyarázatom, mint a mélységeket és magasságokat megjárni képes emberi lélek csapongásai. Szerencsénkre, a Himnusz papírra vetésekor Kölcsey, ugyan kicsit borongós, de mégiscsak jobb napjait élte.
Dani
U.i.: Kölcseynek erre a néhány, Szemere Pálhoz írott sorára alapozva: „Ölellek véghetetlen szerelemmel, mint mátkád ölelni soha sem foghat – ez a szív nem a lyánykájé”, Nyáry Krisztián liberális szemléletű irodalomtörténész egyenesen azt állítja, hogy a költő homoszexuális volt. Ezt ugyan még ez a verssor egyáltalán nem bizonyítja, hiszen a baráti szeretet is lehet mély érzelmekkel átitatott. Kölcsey egyetlen korábbi életrajzírója sem fedezett fel eddig semmit, ami a költő homoszexualitására utalna. Egy, az érzelmeket mai korunkétól eltérő módon kifejező, az akkori, más érzelemmel bíró szavakat használó korból önkényesen kiragadott, és a mai kor aktuális viszonyaira vonatkoztatott idézet csak a deheroizálást, az emberek fejében a káosz további fokozását célozza, indulatok gerjesztésére szolgál. Elsődleges célja a magyar kultúra sárba rántása, Himnuszunk megszentségtelenítése. … Ezt a néhány gondolatot a Magyar Kultúra Napja alkalmából tettem hozzá e heti levelemhez. … A Wikipédia Kölcseyről szóló cikkében pedig – biztos, ami biztos, úgy ahogy azt manapság kell! – Nyári Krisztián vélekedését, vélekedésként ugyan, de már ott találjuk. Egy csepp lé a pöcegödörből a magyar kultúra alapjaira