Heti vers – 8./2020

Hadházi Dániel                                                                                            (2020. február 16.)

Tisztelt Levelezőtársak!

E heti küldeményem még a múlt heti – hazai kereskedőink nagy örömére – a rendszerváltás óta Magyarországra is beköszönő, és azóta is mind jobban terjedő, erősödő, az új globalizált „világünnepek” sorába tartozó Valentin-, azaz Bálint-naphoz, a szerelmesek napjához kapcsolódik. A modern ünnep Angliából indult világhódító útjára. Annak eredetéről, illetve gyökeréről és névadójáról, Szent Bálintról, Terni püspökéről, érdemes elolvasni a Wikipédia vonatkozó cikkét.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Terni_Szent_B%C3%A1lint

A nemzetköziség jegyében, és a fenti témának megfelelően, erre a hétre a világirodalomból szemezgetve küldök két „szerelmes” írást. Az első Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin című verses regényéből Tatjána levele és Anyegin válasza. A szerelmes leveleket Orosz Anna és Szakácsi Sándor előadásában hallhatjuk.

Puskin: Anyegin – Orosz Anna, Szakácsi Sándor

Ez a nagyon szép szöveg, ma már szinte archaikusnak számít. Milyen jó, hogy Áprily Lajos a fordítást még akkor megtette, mikor az még nem tűnt annak. Kicsit félve hallgatjuk a szöveget, de magával ragad, s nem tudunk ellenállni az áradó érzelmeknek. A durvább lelkűek, vagy csak a magukkal őszintén szembenézni nem merők, talán el is utasítják. „- Túl régi. Ósdi.” – mondhatják. A szöveg egy értékes régi kristálypohárhoz hasonlít, melyből már régen nem iszunk, de tudjuk, hogy van. Őrzi a múltat a vitrin mélyén. Valahogy egykor hozzánk került, a család birtokába jutott, nagyszüleink még ittak is belőle. Mi már nem. Mi már csak vigyázunk rá, … de azért még vigyázunk. Óvatosan, két kezünkbe fogva visszatesszük a polcra, egy biztonságos védett helyre, aztán el is felejtjük hosszú időre, hogy majd egyszer véletlenül újból a kezünkbe akadjon. s ugyanígy csillogjon, mint ahogy most, ma látjuk. s ugyanúgy rácsodálkozzunk akkor is, mint ma. ….

A másik vers az előzőnél sokkal profánabb. A skót Robert Burns: Falusi rendevú című költeménye, melyben az érzékiség is megjelenik, de az is sokkal finomabban elegánsabban, mint ahogy azt durva korunkban megszoktuk. A verset Kautzky Armand mondja el.

Robert Burns: Falusi randevú – Kautzky Armand

Mindezekhez zenei mellékletként hallgassátok meg Luciano Pvarotti és Tracy Chapman nagyon érdekes és szép duettjét.

Baby, Can I Hold You Tonight

Dani