| Hadházi Dániel | (2020. március 1.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A világ körülöttünk ma, sajnos, nem sok vidám dolgot tartogat számunkra. S mintha a tények önmagukban nem lennének elegendőek, a „tömegkommunikáció” – saját pártossága szerint – hol az egyikre, hol a másikra, még rá is erősít egy kicsit.
Az ókori görögök korában még elég volt egyetlen, szavahihető – de hisz akkoriban nem is volt más – hírnök, aki Marathonból, a perzsákkal vívott ütközet színhelyéről Athénig teljes fegyverzetben 42 km-t futva, meghozta a jó hírt, a győzelem hírét. Mielőtt teljesen kimerülve holtan összerogyott, ennyit mondott csupán: „- Üdvözöllek titeket! Örvendezzünk!” — .A szavak igazak voltak, örömhírt jelentettek, a hírvivő.maga pedig hiteles, de csak szavai. hanem tette által is hiteles volt. Mindezt történt Kr.e. 490-ben. … Se újságok, se televízió, se közösségi médiumok. … Jellemző módon, korunkban ennek a szép és inspiráló történetnek a hitelességét kezdik firtatni, mondván, a Kr.u. 2. századig a történetnek nincs nyoma a történetírók munkáiban. S különben is, Miltiadész a győztes görög hadvezér miért gyalogos, és miért nem lovas hírnököt küldött, hisz az gyorsabban Athénba ért volna? … Ugye, érezzük, korunk leheletének enyhén kellemetlen szagát e kritikákon?
Van egy másik, egy napjainkhoz közelibb, ugyancsak a hírek igazságával kapcsolatos, de az ókorival teljesen ellentétes tartalmú, másik történet is, a hatalmas Rothschild vagyon keletkezésének története. … 1815-ben egész Európa Napóleon bukását várta és akarta – talán még maguk, a franciák is. Mindenki feszülten figyelte a waterlooi csatatérről érkező híreket. Vajon sikerül-e a zsarnokot legyőzni? A már létező, de akkor még csupán egy a sok közül bankház, a Rothschildok is Napóleon bukását várták. A bankház már akkoriban felismerte í „hiteles információ”-nak, illetve a hiteles információ birtoklásának és kihasználhatóságának fontosságát. E célból ők már akkor egész Európára kiterjedő hírhálózatot építettek ki és működtettek. Ezt tudta róluk a többi bankár és tőzsdespekuláns is. Nathan Rothschild, a bank akkori vezetője is érdeklődve figyelte a Waterlooból érkező híreket. Azok pontosan és a többieket jóval megelőzve el is jutottak hozzá, .. de csak hozzá. Ő ugyan közölte a Wellington vezette szövetséges hadak győzelmének hírét a brit kormánnyal, de ő maga a tőzsdén ennek ellenére, mégis rész-vényeinek forszírozott eladásába kezdett. A többi spekuláns, akik, csupán a Rothschildok hírhálózatáról tudtak, azt hitték, Napóleon legyőzte Wellingtont, s a bankár ily módon akar még időben megszabadulni várakozásainak meghiúsulása miatti veszteségeitől. A többiek vakon követték példáját, s hatalmas eladási láz söpört végig a londoni tőzsdén. Az árfolyamok zuhanni kezdtek, s a bőrze néhány óra alatt összeomlott. Rothschild megbízottai fillérekért felvásároltak mindent. és a spekulánsok még örültek is, hogy – ha veszteséggel is, de – sikerült megszabadulniuk befektetéseiktől. Mikor néhány óra múlva megérkezett a Wellington győzelméről szóló hivatalos hír, a részvények árfolyama rövid idő alatt ismét az egekbe emelkedett, de ekkor már minden Nathan Rothschild kezében volt. …. Ügyes! Ez az információ birtoklás „nem etikus, de jogos” világának – nevezhetjük akár jogállamiságnak is – máig létező és működő alapja.
Két háború, két csata, két hír – egy ókori és egy újkori…. Idáig sikerült fejlődnie az „emberiségnek” az ókor óta. … Ma ilyen kort élünk..De, nem baj, szerencsére van internetünk – tájékozódhatunk!?
Hagyjuk a „valóságként” bemutatott szörnyűbbnél szörnyűbb híreket, s meneküljünk a „fantázia”(???) [a szürreálitás, vagy szívünk és eszünk szerint mégis inkább reálitásnak kívánt világába, a kultúrába. A múlt héten volt „húshagyó kedd”, a karneváli szezon utolsó napja. A rá következő nappal, „hamvazó szerdával”, mikor a hívek a tavaly virágvasárnapon, Jézus Jeruzsálembe történt bevonulásának napjára emlékezve, az Ő ünneplésére, köszöntésére és dicsőítésére akkor kapott, a már rég megszáradt, de megörzött pálmaágakat égetik el a templomban, megkezdődik a Húsvétig tartó böjt időszaka. (Vajon vannak-e még köztünk, akik – akárcsak jelképesen is tartják ezt a szokást? Tapasztalatból tudom, a muzulmánok nagyon szigorúan tartják a 40 napos Ramadán ünnepét. Ők sokkal erősebbek a hitükben, mint mi a miénkben. Ezt látjuk mindenütt környezetünkben. S mi, magyarok nem is Európa leghite-hagyottabb részéhez tartozunk!)
Tudjuk-e, hogy a karnevál szó, mely ma az örömöt és a jókedvet jelenti, eredete a latin „carneus” – „húsból való [étel]” és „valere” – „elbúcsúzni v.-mitől” szavakból nőtt össze, aztán felejtődött el annak eredeti jelentése, és nyerte – a ma már inkább pogány, mint keresztény – tartalmát. Nálunk farsangnak nevezik a Vízkereszttől Hamvazó szerdáig terjedő időszakot, mely a bálok, a mulatságok – a karneválok – ideje. Az eredetileg a németből, valószínűleg annak bajor változatából jövevényként a magyar nyelvbe, majd a magyar nyelv fonetikai szabályai szerint „farsang”-gá hasonult szó is a böjttel van kapcsolatban. A német „vaschang”, szó gyökerét a „Faste” – böjt és az „Ausschank” – „kocsma”. „csapszék” szavak összetétele adja – azaz a bőjt előtti időszak italozó, mulatozó kicsapongásaira utal.
Csokonai Vitéz Mihály ‘Dorottya, avagy a dámák diadalma a fársángon’ című vidám eposza is erről az időszakról szól. Hallgassunk meg ebből egy, az egész eposz vidám, jókedvű hangulatát híven bemutató részletet Török Tünde előadásában.
A zenei melléklet nem vicc. Ez az eredeti Lady Karnevál Karel Gott előadásában csehül
És ugyanaz egy kicsit átdolgozva az IHM-től (Irigy Hónalj Mirigy – még a nevüket is utálom leírni), de – szerintem ez a feldolgozás véletlenül jó
Remélem, tetszik ez a kis karneváli küldeményem mindenkinek, s aki rákattint a linkekre, leg-alább néhány perce elfelejti a fenyegető „igaz” és „kevésbé igaz”, híreket.
Dani