Heti vers – 20./2020

Hadházi Dániel   (2020. május 10.)

                                                                                          

Tisztelt Levelezőtársak!

Remélem, nem okozott túl nagyi sokkot a két héttel ezelőtti, a “mai magyar irodalom” aktuális állapotát bemutató kis válogatásom. Ezen a héten sem megyünk nagyon messzire vissza az időben, de ígérem ez a válogatás más lesz, mert erre a hétre Pilinszky János (1921 – 1981) néhány versét ajánlom a figyelmetekbe.

Pilinszky témái nem szívderítőek, sőt egyenesen sötétek, nem illenek a tavaszhoz, a májushoz. Talán csak annyiban, ahogy ez a karanténban töltendő május most nem az az igazi virágillatú, eső és földszagú gyönyörű hónap, mint ahogy azt eddig megszoktuk, és ahogy lesz is benne majd részünk még hosszú éveken át. Versei borongós hangulata miatt, Pilinszkyt nevezhetnénk akár a sötét színek és a szomorúság költőjének is. A szomorúságon azonban mégis valahogy sejtelmesen átsugárzik az elrendezettség hite által táplált nyugalom, és azon túl, talán még egy kicsit maga a remény is. Költeményeiből egy olyan lélek szól hozzánk, mellyel nem biztos, hogy tudunk – én legalábbis biztosan nem tudok – teljesen azonosulni, de e verseket hallgatva mégis egy-egy verssorában olyan gondolatfoszlányok sejlenek fel, melyeket mintha már én is gondoltam volna egyszer, de aztán nyomban el is felejtettem azokat, s most hirtelen ismét előtörnek valahonnan a mélyből, olyan érzéstöredékek bukkannak fel, melyeket már én is éreztem, olyan képek villódznak előttem, melyeket, ha nem is értek azonnal a tudatommal, de  mintha már magam is láttam volna azokat valahol, valamikor.

Pilinszky János: Fabula – Perjés János

Pilinszky János: Halak a hálóban – Kubik Anna

Pilinszky János: Francia fogoly – Szilágyi Tibor

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára – Radnay Csilla

Pilinszky János: Ne félj – Turi Bálint

Pilinszky János: Négysoros – a költő előadásában

Pilinszky János: Harmadnapon – Laczkó Vass Róbert

Ugyanaz a Kicsi Hang együttes által megzenésítve

A következő héten folytatjuk Pilinszky költészetének tanulmányozását, de akkor csupán egyetlen verssel, költeményei közül talán a legismertebbel. az ‘Apokrif’-fal ismerkedünk majd meg.

Dani