Hadházi Dániel (2020. május 24.)
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten – kicsit már a gyászos emlékezetű trianoni országcsonkítás közelgő 100. évfordulóját is szemem előtt tartva – most nem irodalom, hanem vegyes, történelem és ének (-zene) órára hívlak Benneteket. Ez a „tanóra” egy kicsit hosszabb lesz, mint általában, de – remélem – ennek ellenére érdekesnek találjátok majd. A most következő válogatásban ugyanis egyetlen vers sem szerepel, hacsak a dalszövegeket nem tekintjük azoknak. E különleges „tanóra” keretében 7 röviden megfogalmazott kép és néhány hozzájuk tartozó dal segítségével tekintem át Európa történelmét a Nagy Francia Forradalomtól napjainkig. Ez a történelmi tabló azonban – a „műfaj” lényegéből következően – elnagyolt lesz, mert a kiindulóponttól hatalmas lépésekben tudunk csak haladni napjaink történései felé, de – legalábbis én azon leszek –, hogy mégis a legfontosabb dolgokra, eseményekre és az azok közti összefüggésekre koncentrálva mutassam be Európa történelmét, úgy, ahogy én látom – dalok kíséretében. A választott módszer következtében a történelmi események magyarországi vonatkozásait csupán a nagy egész keretén belül érintem, a részletekre külön nem térek ki. … És még egy használati utasítás a mai “órá”-hoz: A dalokat az általam megadott sorrendben kellene meghallgatni, könnyítésként viszont, nem is feltétlenül szükséges mindegyiket végig hallgatni, elég lesz csupán belehallgatni a művekbe, éppen csak annyira, hogy az illúzió meglegyen. A sorrend betartása azonban fontos, mert így lehet az általam bemutatni kívánt lényeget nyomon követni. … Kezdjük tehát!
- A középkort meghaladó új Európa ezzel a dallal kezdődött. 1789-ben Párizsban kitört a Nagy Francia Forradalom – így csupa nagy kezdőbetűvel írva, legalábbis a szocializmus ide-jén az iskolában még így tanították nekünk – és a forradalom hevében nem sokkal később megszületett ez a dal is, Rouget de Lisle kapitány szerzeménye, mely a poroszok ellen harcba vonuló francia csapatok indulójából hamarosan a „lázadó polgárságnak a haladás útjában álló, elnyomó feudális és klerikális osztály elleni” forradalmi hevületű győzelmi dala lett, mely 1795-től Franciaország hivatalos himnusza is, a Marseillaise. A forradalom során a világtörténelemben először megszületik a politikai jelszó, melynek lényege a mozgósítás, de sohasem a jelszóban megfogalmazott tartalom valóra váltása. Az első jelszó, mint mindenben az első ötlet, a később követő korok jelszavaival összehasonlítva (Munkát, kenyeret!, A föld azé, aki megműveli!, Tavariscsi, konyec! Több Európát! Wir schaffen Das! stb.) máig messze a legjobb, és ráadásul még ma is érvényes: „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!”
Marseillaise – Mireille Mathieu
- A Nagy Francia Forradalom után Európában a nemzeti függetlenség és a haladás eszméje egy ideig – legalábbis úgy tűnt – szorosan összefonódnak egymással. Sok európai nép, köztük mi, magyarok is, naivan azt hittük „a haladás és a nemzeti függetlenség” mindörökre összekapcsolódó testvérfogalmak maradnak, mert nem vettük észre, hogy ezt a „maradi” gondolkodásmódot akkoriban is már rég túlhaladta az idő.
- Új idők jártak, új fogalmak keletkeztek. Ekkor született meg az „emberiség” és az azzal rokon „nemzetköziség” gondolata. (Vigyázat! Az emberiség újkeletű fogalma nem tévesztendő össze a krisztusi megváltás által érintett emberi közösségek valóban egyetemes fogalmával.) A nemzetköziségnek, mint új fogalomnak épp ebből, az új megváltást hirdető hamis ideológiájából adódóan, több értelmezése és változata is volt, kinek – kinek társadalmi helyzete szerint,. A társadalmak tetején, vagy már majdnem ott, az országhatárok szabta korlátokat feszegetni kezdő tőkés réteg, lent a mélyben pedig, a munkásmozgalom. A lentnek és fentnek ezt a kétarcú, de mégis közös célú nagy eszméjét Pierre de Geyter 1888-ból származó szerzeménye a „L’Internationale” fejezi ki a legtökéletesebben. Eredendően ez a dal is franciául szól, mert ne felejtsük, a dal közvetlen politikai előzménye az 1871 márciusában létrejött és május végéig létezett Párizsi Kommün, a világ első kommunista állama.
L’international – munkásmozgalmi induló
3. A 19. század közepétől a 20. század elejéig terjedő időszakban a polgárság egész Európában a politikai vezető szerep megszerzésére törekszik, a pénz jogán hatalmat követel magának. E célok megvalósításában a korábbi struktúrák azonban útjában állnak. A tőke érdekei és az aktuális politikai viszonyok között feszülő ellentétek miatt 1914-ben kitör az első világháború, mely alapjaiban rázza meg Európát, megdönti a régi rendet. A régi rend – mely talán akkor még nem is érti mi történik vele és körülötte – minden tekintetben megsemmisül. Monarchiák tűnnek el a történelem színpadáról, vagy jelentéktelenednek el teljesen, új országok jönnek létre a semmiből, önkényesen tologatják a korábbi évszázados határokat.
A cári birodalom romjain megszületik Szovjet-Oroszország, s vele megkezdődik a nemzetköz-iség – egyelőre még csak a proletár nemzetköziség – megvalósításának, egy, a rövid életű Párizsi Kommün utáni újabb világmegváltó megvalósítási kísérlete. A győztesek a Nagy Háborút lezáró békediktátumokban érdekeiket – a nemzetköziség eszméit – még nem merik nyíltan vállalni. Azokat a „népek önrendelkezési jogának” szépen hangzó, de soha meg nem valósuló szólamaiba burkolják. De a szavak – természetesen – mindig csak szavak maradnak. A jelszavak valóra váltása ezúttal sem áll „a békét teremtő” nemzetköziség érdekében. A győztesek örömünnepet ülnek, a vesztesek, a megalázottak, a térdre kényszerítettek pedig, új egyéni utakat keresnek túlélésük érdekében.. Olaszországban megszületik a fasizmus. Németország káoszba fullad, ahol a kommunisták, az anarchisták és a nemzeti szocialisták harcolnak egymással. …..
Ennek a 19. század közepétől a Nagy Háború végéig vezető folyamatnak, majd az azt követő egy-két évtizednek egyik legnagyobb eredménye a jobboldal – baloldal, a haladás és a maradiság, a korszerű és a korszerűtlen, máig ható, politikailag ugyan hamis, a lényeget pedig, szándékosan elfedni akaró, propaganda célú ellentétpárok kialakítása, és az emberek tudatába való erőszakos beültetése, beégetése, szemben a tényekett pontosan leíró, és így a szemeket is felnyitni képes, az ellentéteknek a nemzeti és a nemzetközi ellentétpárral történő magyarázatát középpontba állító nézet helyett. Ezt az ellentétpárt mindig elhallgatták, vagy ha már nem lehetett, kiforgatták, kigúnyolták, de leginkább tiltották használatát.
Ezt a korszakot az olasz fasiszták indulója, a „Giovinezza” (Ifjúság), Guiseppe Blanc 1909-ből származó szerzeménye képviseli. A dal „fasiszta” szövege 1922-ben íródott.
Giovinezza – olasz fasiszta induló (1922)
Aki tud olaszul az könnyen megérti a dal szövegét – a többieknek segít a dalszöveg angol fordítása. Ha akárcsak magyarul ismerjük az Internacionálé szövegét, meg tudnánk-e mondani mi a különbség a két dalszöveg lényegi tartalma között? … Bizony, nem sok! Mindössze annyi, hogy a „Giovinezza” csupán Itáliáról, az Internacionálé pedig az egész világról beszél. Mindkettő híveinek új, szebb, szabadabb és boldogabb jövőt igér.
Megjegyzés: A fasizmus szó eredete az ókori köztársasági Róma egyik jelképéig, egy harci bárd nyele köré kötött vesszőnyalábig nyúlik vissza. ‘Fasces’, latinul vesszőnyalábot jelent . A jelkép értelme: egyetlen vessző könnyen elhajlítható, eltörhető, de kötegbe kötve szinte már hajlíthatatlan, ha pedig, egy, a hatalmat, az erőt jelképező bárd nyele körül rendezik el azt. eltörhetetlen.. Valószínűleg ebből az egykori latin jelkép eszmei tartalmából ered az olasz nyelvben a „szövetség” jelentésű ‘fasci’ szó is. Mussolini, az olasz fasiszta mozgalom atyja, híveit „fasci d’azione rivoluzioneri’-nek a „forradalmi akció szövetségesei”-nek nevezte. Innen származik tehát a ma oly gyakran használt fasizmus kifejezés. …
A dolog pikantériája, hogy az első világháborúban győztes hatalmak szövetségét „etente cordiale”, „szívélyes szövetség” névvel illették, a második világháború győztesei pedig, „a szövetségesek” voltak. Érdekesek ezek a korukat máig túlélt elnevezések! Szövetség kontra szövetség. Az egyik jó, a másik rossz. . … De szorosan ide tartozik a „náci” szó etimológiája is, mely a német NSDAP „Nationalsozialische Deutsche Arbeitenpartei” (Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt) szándékosan, a mozgalom gyökereit homályban tartani igyekvő elnevezésként, ebben a rövid és könnyen propaganda célokra használható formában – „náci” – él tovább mind a mai napig.
4. Míg a fasizmus és a nácizmus nemzeti, irányba fordul – ez pedig, a nemzetköziség eszméjével szemben elkövethető legnagyobb bűn –, addig a fokozatosan mozgalmárrá váló „haladó” értelmiség vezette munkásosztály megőrzi a nemzetköziség eredeti, „internacionalista” jellegét. Persze, a fasizmus “nemzeti” jellege sem volt az, amely a népek számára a szabadságot, az életük feletti önrendelkezés jogát ígérte, vagy elhozhatta volna. Sőt! Jóllehet, a nacionalista és az internacionalista szocialista ideológüia gyökerei közösek, a döntően kozmopolita internacionalizmus hívei számára a nemzeti gondolat azonban még így, ebben a torz formájában is a bűnök bűne, mert minden más bűn ebből következik. Ami nemzeti, az szükségszerűen a nemzetköziség, vagyis az egész „emberiség” ellen van..Ezzel magyarázható, hogy a nemzetköziség a köztársasági eszmével és – sajátságos módon – még a nemzetközi munkásmozgalom határokon átnyúló, nemzetköziséget hirdető elvi ideológiájával is sokkal inkább rokonságot vállal, mint a nemzeti gondolattal. S az a düh is, mellyel a nemzetköziség minden nemzeti törekvés ellen fordul azóta is, és süti rá vagy a fasiszta, vagy a náci bélyeget.
Az egyre jobban növekvő és felhalmozódó ellentétek miatt elkerülhetetlenné válik a nemzeti és nemzetközi ideológiák közti összecsapás. 1938-ban kitör a spanyol polgárháború. Ezekre az időkre emlékeztet a Franco tábornok vezette spanyol fasisztának nevezett helyi nemzeti erők indulója, később 1975-ig, a „Franco-rezsim” idején, Spanyolország himnusza. a „La Marcha Granadera”..A fasiszták indulójával szemben, a másik oldalon pedig, a köztársaságiakat, a liberálisokat és az anarchistákat támogató kommunista gyökerű nemzetközi brigádok indulója, a „Madrid védői” zengett, a „spanyolos magyar(?)” Komját Aladár verse, melyet az ugyancsak „spanyolos magyar(?)” Weisshaus Imre, másképp Arma Pál zenésített meg.
La Marcha Granadera
Madrid védői
5. A spanyol polgárháború azonban még csupán egy ütközet volt a nemzetit és a nemzet-köziséget képviselő ellenfelek, azaz „a fasiszták” és “a haladó erők” közti nagy csatában. Az igazi összecsapást a második világháború jelentette. Kezdetben a „fasisztáknak, a náciknak” állt a zászló. A háború elején még a német katonák masíroztak Európa városainak utcáin. Herms Niels-nek az 1930-as évekből származó indulójára, s az „Erika” zengett Európa keleti és nyugati felén egyaránt, ahogy a magát legyőzhetetlennek gondoló katonák csizmájuk talpát keményen a földhöz vágva vonultak a remélt diadal felé.
Erika – német katonainduló
De mindez nem tartott sokáig. A lent és a fent nemzetközisége, a nemzetközi tőke és a munkásmozgalom, Spanyolország után ismét egymásra talált. Ők voltak a „Szövetségesek”. A jó szövetségesek. Mert a.másik oldalon is voltak szövetségesek, a rosszak. Ezért – hogy még véletlenül se téveszthesse össze a két szövetséget senki sem – ez utóbbiakat inkább csatlósoknak nevezték. A Szövetségesek színre lépésével fordult a kocka. A szövetségesekkel együtt a Nagy Háború után immár másodszor – és ugyanazon az oldalon mint korábban – megjelent Európában a nemzetköziség legnagyobb és legerősebb támasza, az Egyesült Államok. Ezzel a helyzet minden tekintetben teljesen megváltozott.
A céljukat el nem ért németek, “a fritzek” hamarosan megtörve, nyomorékon és csendben kullogva vánszorogtak visszafelé a keleti és a nyugati frontokról egyaránt. Európa nem sajnálta őket, hisz a nemzet eszméje egyáltalán nem azonos a nemzeti szocialisták szerinti nemzet fogalommal, mely valójában a nemzetköziség egy speciálisan “német” változatát kínálta nekik. Az „Erika” helyett Keleten a „Kalinka” és a „Katyusa” zengett mind hangosabban, Nyugaton pedig az amerikai katonai indulókat énekelték a yankee.ik, – igaz jónány néger is volt köztük – miközben rágógumit és csokit osztogattak. … na meg, néha bombákat szórtak az ártatlan emberekre! …. Európa legnagyobb része mindeközben félt, csendben hallgatott és szenvedett..Nagy erők csatáztak, csaptak össze kis népek feje fölött. De hiszen, ekkoriban már rég nem ők, a kis európai népek határozták meg saját sorsukat.
Kalinka – Jevgenyij Beljajev
Katyusa – orosz népdal
This is your war, this is my war – amerikai második világháborús propaganda dal
Over There – amerikai katonai induló
6. Míg Európának az oroszok által „felszabadított” területein, mi és még néhány a miénkhez hasonló sorsra jutott nép a proletár nemzetköziség jegyében munkásmozgalmi dalokat énekelt – persze, csak azok, akiknek ez tetszett, vagy akiket kényszerítettek rá – addig a nemzetközi tőke „internacionalista” hadserege, Nyugat-Európába a „valódi szabadságot” hozta el. Legalábbis mi, a kontinenst fizikailag is ketté vágó vasfüggönynek az innenső oldalán élők azt hittük. … Sokan még ma sem értik. mi jártunk jobban. Vagy talán így mégis helyesebb, ha így fogalmazok: a látszat ellenére. mindketten ugyanúgy jártunk.
A párttal a néppel egy az utunk – munkásmozgalmi induló
Felszabadulás és szabadság. Szavak, de csak szavak. Nyugat-Európa ugyan valóban kapott régi-új gazdáitól három, békés gyarapodásra kihasználható évtizedet, de azt azonban – s ezt akkoriban még nem nagyon értettük – céllal kapta. Igaz, legalább elsirathatta halottait, persze csak virágnyelven, és csak a jó oldalon álltakat.
Sag mir wo die Blumen sind – Marlene Dietrich
7. A kontinens nyugati felének békéje árán eladott kelet-európai népek, ugyan többször megpróbálták lerázni magukról láncaikat, vagy legalább egy kicsit lazítani a proletár nemzetköziség béklyóján, de az elnyomó hatalom brutális katonai ereje, e népek gyengesége, erőtlensége, és nem utolsó sorban, Nyugat-Európa önző közömbössége miatt, ezek az erőfeszítések nem járhattak sikerrel. Mi, már egy Amerikából hozzánk eljutó. a recsegő, el-elhalkuló Szabad Európa Rádioból hallott, virágnyelven szóló Elvis Presley dalért is nagyon hálásak voltunk.
Peace in the Valley – Elvis Presley
Az ár, amit Nyugat-Európa népeinek az „arany évekért” fizetniük kellett, óriási volt, Saját nemzeti múltjuk megtagadása, a németek esetében a „bűnös nép” bélyeg elfogadása, a totális önfeladás, s a nemzetköziség ideológiájának kritikátlan követése, az emberek gondolkodá-sának „egyirányúsítása” volt. Kelet-Európa népeire, illetve azok legjobbjaira azonban a nemzeti elnyomásként megélt szovjet uralom, az önfeladás halálos mérge ellen – ma már látjuk – ellenméregként hatott. A szovjet elnyomás a népként, nemzetként élni és nem egy nagy olvasztótégelyben felolvadni akarás e kis nemzetek immunitását megerősítette. Ezzel szemben a jólét, a nyugat-európai „aranykor” – a lejáratott és kissé elhasználódott Internacionálé helyett – a kimosott agyak kábult és önfeledt lelkesedése mellett, a múlt század nyolcvanas éveinek elejére termést hozott, s megszülte „a szabadság és a béke”, de valójában az immár több, mint kétszáz éves nemzetköziség új világhimnuszát, John Lennon nihilista ihletésű „Immagine”-jét. (Azt hiszem, az eddigiekből teljesen nyilvánvaló, a nemzetköziség oldalán nagyon értenek a zenéhez, a dalokhozdalszövegekhez!)
Immagine – John Lennon
Ami, ezután következik: a gazdaságilag agyaglábú óriássá vált Szovjetunió összeomlása, a kelet-európai „volt szocialista országok rendszerváltásai”, a sterilizált és agyhalott Német-ország újraegyesítése, az Európai Unió létrejötte, a határokon átnyúló környezetvédelem gondolata, az eredeti európai népesség szándékos lecserélése más népfajú lakosságra, a Kalergi-díj megalapítása, a nemzeti kultúrák felhígítása. ez már mind csak lényegtelen epizód. a nemzetköziség diadalának ünnepén. … Itt tartunk. Én legalábbis így látom.
Most azonban mégis mindez kicsit meginogni látszik, s talán Isten segítségével, új és jobb idők köszönthetnek Európára. … Ha már korábbról nem lehet, a 19. század elejéről a fenti tanulságokat szem előtt tartva újra kellene kezdeni a táncot.
Dani