| Hadházi Dániel | (2020. június 28.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre egy – sajnos – nagyon aktuális irodalomtörténeti érdekességet ajánlok figyelmetekbe. Egy olyan verset, amely, mint vers, tulajdonképpen meg sem íródott. Ez Márai Sándor ‘Olyan világ jön’ című írása.
Márai Sándor: Olyan világ jön – Németh Nyiba Sándor
Ezeket a gondolatokat Márai 1980-ban az Egyesült Államokban vetette papírra. Ez a pár sor nem vers, hanem az író ‘Judit .. és az utóhang’ című regényének egy részletéből (lásd alább) vett és később mások által verssé formált sorai csupán. … Tehát nem jövőbelátó váteszi soroknak íródtak ezek, hanem a megtörtént eseményeknek, a kommunizmus igazi arcának ismeretében leírt összegző gondolatok, melyeknek napi aktualitása azonban – sajnos – ugyanúgy vitathatatlan, mint volt az a II. világháború végén. … Ma, 40 évvel a regény megírása után tudjuk, a saját bőrünkön érezzük, tapasztaljuk, a bolsevizmus a liberalizmus álarca mögé bújva újjászületett. Talán soha nem is halt meg, csak mi hittük azt, s ez a világot a sarkából kifordítani akaró őrült téveszme ma még nagyobb veszélyt jelent, mint egykor…. Így és ezért válnak a jelenben Márai sorai mégiscsak fenyegető sötét jóslattá. … Nem szabad hagynunk, hogy a már egyszer átélt borzalom újból megtörténjen!
…Néha gyanítottam, de soha nem tudtam úgy igazában, komolyan gondolja-e, amit mond? Mert úgy rémlett, a fonákja is igaz annak, amit éppen mond. És amikor a szemembe nézett, mintha nem is hozzám beszélne… Például egyszer… régen volt ez, közben nem is gondoltam erre, de most egyszerre világos lesz… A szobájában ültem két bombázás között, háttal az íróasztalnak. Azt hittem, nem figyel reám, hiszen éppen egy szótárat olvasott. Elővettem a szatyorból a púderosdobozt, megnéztem a kis tükörben az orrom, és púderozni kezdtem. Egyszerre hallottam a hangját. Ezt mondta:
– Jó lesz, ha vigyáz!…
Megijedtem, tátott szájjal bámultam reá. Felállt az asztal mellől, összefont karral elém állott.
– Mire vigyázzak?…
Oldalt hajtott fejjel nézett, csendesen füttyentett.
– Jó lesz, ha vigyáz, mert maga szép!… – mondta vádaskodó hangon. De aggodalmasan szólt, mint aki komolyan beszél.
Elnevettem magam:
– Mire vigyázzak? A ruszkikra?…
Vállat vont:
– Azok csak meg akarják ölelni. Aztán elmennek. De jönnek mások… olyanok, akik le akarják nyúzni a húst az arcáról. Mert szép.
Az arcom fölé hajolt, rövidlátóan. Feltolta a szemüveget a homlokára, így nézett. Mintha csak most észlelte volna, hogy nem vagyok rút, tetszetős pofi vagyok. Mintha elébb soha nem nézett volna reám, ahogy nézni kell egy nőre. Hát most végre megnézett … De olyan szakértően, mint a vadász egy jó vérű vizslát.
– Megnyúzni, engem?… – És nevettem. De a torkom száraz volt. – Ki?… A kéjgyilkosok?…
Szigorúan mondta, mint a pap, mikor prédikál:
– Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van. – Rekedten szólt. – Nem érti? A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek, mindenfelől, előmásznak, százmillióan és még többen. Mindenütt. A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van. Már itt vannak… És egyre többen lesznek. Vigyázzon! …
Vigyázzunk mi is!
Zenei mellékletként hallgassátok meg Bereményi Géza és Cseh Tamás közös szerzeményét. mely allegorikus és fanyarul humoros formában szól egy olyan világról, ahonnan eltávozott, s ahová csak távolról küldi üdvözletét a „valóság”, vagy másképp az élet természetes rendje szerinti normalitás. — Mert ugyanis adódhatnak bajok, ha ő – mármint Valóság nagybácsi – bármilyen okból, távol van. Most éppen az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából utazott el valahová.
Bereményi Géza – Cseh Tamás: Valóság nagybátyám – Cseh Tamás
Dani