Hadházi Dániel (2020. július 12.)
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten egy nagyon érdekes, japán eredetű irodalmi műfajt ajánlok a figyelmetekbe, a haikut. A haiku a 17. században, Japánban született kötött versforma. A műfaj kitalálója Matsuo Basho, klasszikus japán költő volt. Őt tartják ma is a haiku legnagyobb mesterének. A haiku szó jelentése körülbelül ennyi: ‘elrendezett harmónia’, de e japán szónak (vagy kifejezésnek?) számos más hasonló tartalmú fordítása is létezik.
A haiku szigorúan kötött versforma . Mindegyik vers három, egymással nem rímelő sorból és összesen 17 szótagból áll, soronként 5 + 7 + 5 szótag elrendezésben. A versek – ha sokszor csak áttételesen és kimondatlanul is, de – az évszakokhoz, valamely hangulathoz, érzelemhez, a természeti táj szépségéhez kapcsolódnak s ezeknek – a fenti szabályoknak megfelelő szigorú rend alapján megfogalmazott soroknak eredőjeként áll elő, ötvöződik ki e rímtelen versben a harmónia.
A haiku, a művészi tömörítés utolérhetetlen csúcsteljesítménye, a japán kultúra egyik csodája. E műfaj az európai irodalomban leginkább az epigrammához hasonlítható. De míg az epigramma a megfontolt értelem, addig a haiku a meglátott szépségből fakadó felismerés szülte gondolat művészete. A haiku versek olvastán gondolataink segítségével, de valójában lelkünk szárnyán, mi is a költő szerzőtársaivá válunk, mert hirtelen mi magunk is meglátjuk, rácsodálkozunk és megértjük a világ addig előlünk elrejtőzött apró csodáit, s e felismerés igazságának villámfényénél – megértjük a valóság soha nem is rejtett, csak addig észre sem vett képeiből, futni hagyott pillanatokból, hangokból, természeti jelenségekből összeálló lényeget. S mint cseppben a tengerre. rálelünk az egészre, hirtelen meglátjuk a világ elrendezettségének addig fel nem ismert apró tégláit, építőköveit. Ezért mondja Matsuo Basho: ‘A haikut kétszer kell elolvasni. Másodjára azért, hogy átérezd.’
A haiku a 19. század végén a klasszikus festészeti stílussal szakító impresszionisták és az akkori kortárs avantgárd irodalom által divatossá tett japán művészet részeként került Európába. Azóta a haiku már nem csupán japán műfajnak számít. A YouTube-on, sajnos, nem találtam magyar nyelvű klasszikus haiku szavalatokat. Azonban az alábbi linkre kattintva, mely Matsuó Basho klasszikus haikuiból mutat be Kányádi Sándor fordításában néhányat, remélem, igazából meg lehet érteni a haiku lényegét.
Az alábbi hivatkozásra kattintva pedig, remek hangoskönyv élvezetben lesz része annak, aki meghallgatja két nagyszerű színész, Galkó Balázs és Vallai Péter felolvasásában Terebess Gábor ‘Haiku a poggyászban’ című útiélmény gyűjteményét, Japánról, Európáról – Franciaországról, Olaszországról, Ausztráliáról, Baliról. Különösen azoknak lesz igazi élmény a felolvasás, akik már jártak a világnak ezeken a tájain. Terebess Gábor nagyszerű tömörséggel, élvezetesen, haiku stílusban – általa költött haikukat mondandója közé szőve – írta meg élményeit, személyes hangulatú útibeszámolóját. … Ne feledjük, maga Matsuo Basho mondta: ‘A haikut kétszer kell elolvasni – ebben az esetben elmondani. Másodjára azért, hogy átérezd.’
Terebess Gábor: Haiku a poggyászban – Galkó Balázs, Vallai Péter
A zenei melléklet – e levél japán témájához illően – Puccini Pillangókisasszony című operájából Csocsoszan nagyáriája Sass Sylvia előadásában
Dani