| Hadházi Dániel | (2020. július 19.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
E heti küldeményemül Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez című költeményét választottam. A verset Bessenyei Ferenc mondja el. Vörösmarty ezt a költeményét már a Szózat után, 1840 decemberében írta, a magyar nemzeti öntudatra ébredés egyik legpezsgőbb és legreménytelibb időszakában. Akkoriban is, csakúgy mint napjainkban, a magyarság és Európa kapcsolata volt az egyik legfontosabb kérdés. Ahhoz az Európához fűződő kapcsolat, melyet az akkori magyarság számára elsősorban és a maga kegyetlen valóságában, a Habsburg dinasztia és a Habsburg birodalom jelenített meg.
Az 1811-ben, a ma már Ausztriához tartozó Dabrónakon, magyar apától és osztrák anyától született, magyarul sokáig nem is tudó, és a nyelvet igazából jól soha meg nem tanuló, ennek ellenére magát mindig magyarnak tartó és valló Liszt Ferenc, Vörösmarty versének megírásakor még csak 29 éves fiatalember. de virtuóz tehetsége révén akkor már Európa szerte ismert, sőt elismert és ünnepelt nagy művész volt. Liszt Ferenc személye szimbolizálta az akkori jelen magyar ifjai számára az egyszerre magyar és európai ember típusát, kinek a magyarsága és európaiságának tudata a hazát, a műveltséget és az emberséget kapcsolja egybe. …
Vajon, nem ugyanez a kérdés vetődik-e fel mai korunk ifjai előtt is? Vörösmarty kérdése, saz arra adott válasza mai fülünknek ugyan már kicsit patetikusnak tűnik, de szavai máig érvényes aktualitásukból mit sem veszítettek. A feladat ma is ugyanaz – egyszerre úrnak és magyarnak lenni a világban. Az ‘úr’ nyilvánvalóan nem egy multinacionális vállalatnál sok pénzt kereső alkalmazottja, azaz szolga, hanem az, akit tudásáért, műveltségéért, kreativitásáért keresnek a világban, és ily módon keres sok pénzt magának és hazájának is, de. úgy, hogy közben ‘magyar’ marad, nem oldódik fel környezetében, mert ‘magyarnak maradni’ azt jelenti, minőséget és példát mutatni a világnak, mert ő ezt a feladatot kapta Teremtőjétől.
Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez – Bessenyei Ferenc
A fenti gondolatra sokan közületek talán csak legyintenek. Ugyan már, naivitás! … Nem, ez nem az. Ez bizony maga a valóság, és ma is ez a feladat, mert a munka és a tehetség, a szív és a kitartás mindig meghozzák a gyümölcsüket. Szerencsére , napjaink egyik világszerte elismert 1982-ben született kiváló fiatal magyar zongoraművésze, György Ádám személyében, akit egyik, néhány évvel ezelőtti szingapúri koncertje óta – nagy büszkeséggel mondom – személyesen is ismerek, aktuális példával is szolgálhatok. György Ádámra azonban nem csak én, valamennyien büszkék lehetünk mert bármerre is jár a világban, brilliáns zongorajátékával mindenfelé a magyarság jó hírét viszi és kultúráját közvetíti. … Igazi mai fiatal példakép.
Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia – György Ádám
György Ádám: Egy nap New Yorkban – György Ádám
Dani