| Hadházi Dániel | (2020. augusztus 16.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Folytassuk Madách zseniális művének, ‘Az ember tragédiájá’-nak tanulmányozását. Átugorva a történelmi korokat bemutató színeket, lássuk Madách jövőképét. De ne csak lássuk, döbbenjünk is meg, mert szavai ugyan már több mint száz évvel ezelőttről szólnak hozzánk, de azokat akár ma is írhatta volna. Madách zsenialitását nem csupán a történelmi színekben megfogalmazott számtalan gondolat igazsága mutatja, de az elképzelt jövő hihetetlen pontosságú rajza is, mely jövőnek fenyegető árnyai napjainkra már közvetlenül borulnak ránk. Mindannyiunkat megdöbbenthet a Falanszter jelenet rideg és racionális világa. Az egész emberiség egyetlen hatalmas abroncsba fogásán – tudjuk, érezzük – korunkban hatalmas és gonosz erők munkálkodnak. S nem is eredménytelenül. Napjainkban már valóságként jelenik meg majdnem szó szerint is mindaz, ami Madách korában még csak az emberiséget fenyegető távoli veszély volt. E színben számomra a legmegdöbbentőbb azonban az emberek közönye, mellyel elfogadják a szív nélküli hideg racionalitásra hivatkozó merev törvények uralmát. …
Madách: az ember tragédiája – Tizenkettedik szín – A Falanszter (Lukács Sándor, Molnár Piroska, Haumann Péter, Gellei Kornél, Nagy Attila, Darvas Iván, Nemcsák Károly, Dégi István, Bujtor István, Avar István)
Szinte tovább már nem is érdemes gondolni a történetet, ,,, A kihűlő Nap, az elpusztult természet, az új barbárság kora, a földi létből kivezető új élet keresésének lehetetlensége és értelmetlensége, maga a pesszimizmus. …. Lucifer legyőzné az Urat? Megtörténhet ez? A Teremtés valóban értelmetlen lenne? Az öntudatra ébredt anyag érzékei által tapasztalt pillanat délibábja lenne csupán a világ, az értelmetlen eltűnés, az örök anyagba való végső visszasüllyedés előtt? ….
Ez lenne tehát a vég? A Paradicsomból kitaszított emberiség végül elpusztítja önmagát? … Az egyházak nem véletlenül tekintenek gyanakodva, sőt sokszor nem is nagyon leplezetlenül ellenséges szemmel Madách művére. Az Isten magára hagyta volna az embert? … Vagy … az ember tagadta meg az Istent? Végül mindannyiunknak erre a kérdésre kell válaszolnunk, Madách azonban segít nekünk, megadja erre a kérdésre is a feleletet.
Madách Imre: Az ember tragédiája – Tizenötödik szín – A Paradicsomon kívül (Lukács Sándor, Molnár Piroska, Haumann Péter)
Zenei mellékletként hallgassátok meg Mozart: Isten a mi menedékünk című kórusművét a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának és kórusának előadásában
Dani