Hadházi Dániel (2020. szeptember 27.)
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten hosszú idő után vessünk ismét egy pillantást a világirodalomra, a modern francia költészet kezdeteire. A költő legyen Charles Baudelaire, a modern szimbolizmus atyja. Az alábbi verseket nem úgy és nem azért választottam, mert borongós hangulatú sötét képekkel szándékosan szomorúságot akarok tölteni abba a talán félórába, melyet ennek a levélnek elolvasásával és a küldött versek remélt meghallgatásával töltötök majd. Nem. Aki ezt teszi az maga Baudelaire. a polgárpukkasztónak mondott, de inkább megdöbbentő témaválasztásával, sötét, lehangoló, az elmúlást már verseinek címeiben is dicsőítő költő. Naturalista jelképei szinte megdöbbentően vulgárisak, de mégis világosan érződik Baudelaire verseiben a valódi költői nagyság is.. Csalódás, üresség, meg nem értettség, elmúlás, vad erotika.- és az ÉN, és vele együtt az önzés, a mai Nyugat mára teljesen elhatalmasodott „betegsége”. …
E verseket hallgatva, olvasva, úgy érzem magunkat, mintha egy új és frissen festett, hideg kriptába lépnénk. A falakon még mindig érződik a mész „fehér” szaga, előttünk a néma csendben a kő szarkofágban egy nemrég eltemetett nagy hős teteme nyugszik, a Nyugat. … A kriptát Baudelaire és költőtársai „díszítették” fel, a maguk dekadens módján.. … Lehet, túl gondolom, de csodálkozhatunk-e a Nyugat mai állapotán, ha már a 19. század 50-es, 60-as éveiben ilyen verseket termett a nyugati irodalom. Kezdetben még kinevették, később aztán „megértették”, majd istenítve imádták, végül példaképnek állították és mutatták be, iskolákban tanították ezeket a verseket. Ez volt maga a „fejlődés”, a “haladás”. …
Ne feledjük, Baudelaire Arany János kortársa volt. … Hogy stílszerű legyek ‘de ja vu’ érzésem van. ha napjaink politikai történéseire, Nyugat-Európa, valamint az Egyesült Államok mai dekadens szellemi sivárságára gondolok. Nektek nincs? .. De valószínűleg nagyon igazságtalan vagyok ezzel a sommás ítéletemmel, hiszen ugyanez a lázadás vezette az impresszionista festők ecsetjét is, s ők valóban zseniális műveket alkottak. De igaz az is, hogy az ő lázadásuk is néhány évtized múlva a szinte nevetségességig eljutó festészeti izmusok anarchiájába süllyedt, s fetreng abban még ma is. … Én mégis csak a Nyugat alkonyának kezdetét látom Baudelaire költészetében.
A mai küldeményem első darabja, Charles Baudelaire: A romlás virágai versciklusának ‘Léthe’ című verse – Gálffi László előadásában (Léthe a görög mitológiában a viszály istennőjének, Erisznek leánya. De Léthe az alvilág egyik folyójának neve is.)
A bevezető után jöjjön a többi költemény:
Charles Baudelaire: Őszi ének – Sinkovits Imre
Charles Baudelaire: Az albatrosz – Gobbi Hilda
Charles Baudelaire: Kapcsolatok – Gálffi László
Charles Baudelaire: Egy dög – Gálffi László
Baudelaire és költőtársai, kik minden régivel szakító új stílusú verseiket írják, az impresszionisták pedig, kik új technikákkal kísérletezve szokatlan, sőt egyenesen meghökkentő témájú képeiket festik, esténként együtt ülnek Párizs mulatóiban. Együtt szórakozik. “él” ez a minden régi ellen lázadó, bohém és nihilista, de mégis, alapvetően dekadens társaság,. Nem is egy, hanem két, vagy három generáció. A mulatókban költők, festők, csavargók, zenészek, énekesnők, kalandorok, kokottok, dzsigolók, a mulatók táncosnői hallgatják a sanzonokat. vigadnak, beszélgetnek, isznak, nevetnek vagy busonganak, “élvezik” az életet, vagy annak valamilyen kábító pótlékát. … Mert az élet szép és élvezetes, csak … számukra céltalan … , de valamit elvesztettek, s valami miatt mégsem érzik otthon és jól magukat abban az életben, mely nekik adatott.
Zenei melléklet két sanzont küldök erre a hétre – Milord és a ‘L’Accordeoniste” – Kárász Eszter előadásában.
Milord (Uram)-
L Accordeoniste (A harmonikás)
Dani