Hadházi Dániel (2020. november 22.)
Tisztelt Levelezőtársak/
Ezen a héten is maradjunk még a prózánál. Az író legyen Örkény István. Így kellett volna írnom: csupa nagybetűvel: az ÍRÓ Örkény István, ugyanis Örkény ma – városi körökben – az egyik legünnepeltebb. s legnagyobbra tartott szerző. Miért is? Mert Örkény a groteszk „igazi mestere”. … Örkény vérbeli városi, urbánus ember. S emiatt, ő valahogy másképp, individualistább módon gondolkodik mindenről, benne a magyarságról is, mint sokan más gyökerű kortársai közül.. Ő „pesti módon” magyar. Hogy ez mit is jelent pontosan, az az Örkény életét és munkásságát bemutató csatolt, irodalomtörténeti összefoglalóból kiderül. …
Örkény István és a groteszk – Zanza Tv
A gyökerek azok, melyek mindig mindent megmagyaráznak. Ez a megállapítás különösen az írókra igaz. Örkény rövid írásai segítségével ennek az urbánus rétegnek a speciális nézőpontú sajátos magyarság képéről alkothatunk fogalmat. S ezzel máris a kultúrharc kellős közepébe sikerült lavíroznunk magunkat. …
Vajon fel merjük-e tenni a legfontosabb kérdést: azon kívül, hogy ez magyar nyelvű irodalom, egyúttal értékes magyar irodalom is? A miénk? Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond közvetlen folytatása lenne? … Ne feledjük Örkény, bár egy kicsit fiatalabb azoknál, mégis Márai, Nyírő József és Wass Albert kortársa is. Ahhoz, hogy megválaszolhassuk a feltett kérdést az alább következő néhány egyperces novella meghallgatása, természetesen, nem elegendő, de véleményünk végső kialakításához útba igazításként talán mégis jó kiinduló pontként szolgálhat.
Válogatott egyperces novellák
Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók. – Mácsai Pál
Az utolsó meggymag / A nagy menetelés – Mácsai Pál
A szülők pártatlanságáról – Mácsai Pál
Az állva maradás joga – Garas Dezső
Az élet értelme – Arató Ármin
Ha bárki enyhe SzDSz-szagot érezne e példák meghallgatása után, megnyugtatom, nem az orrával van probléma. Örkény István nevét ma egy Budapesti színház is viseli. Ugye így már egy kicsit jobban érthető a Színház és Filmművészeti Egyetem(?) körüli habverés is?!… Az én válaszom a novellák meghallgatása előtt feltett saját kérdésemre ez: „– Ilyeneket talán én magam is tudnék írni.” De aztán mégis megváltoztatom a véleményemet: „- Nem. Ilyeneket valóban nem tudnék írni. De nem az írói technika, vagy a témaválasztás nagyszerűsége, hanem az írónak e kis novellácskákon átszűrődő, idegenként kívülálló, de témáinak groteszk fanyarságában mégis ránk vonatkoztatott szemlélete miatt.”
A küldeményhez ezúttal nem kapcsolódik semmilyen zenei melléklet, mert nem találtan egyetlen olyan zeneművet sem, mely a fenti írásokhoz legalább hangulatában illeszkednék.
Dani