Heti vers – 3./2019

Hadházi Dániel
(2019. január 13.)

Tisztelt Levelezőtársak!

Erre a hétre Gyóni Géza ‘Csak egy éjszakára’ című versét küldöm Nektek emlékezésre és tanulságul.

A vers aktualitását  a magyarság egyik legnagyobb tragédiájára, a doni katasztrófára, az 1943. január 12-én a mínusz 40 fokos hidegben a szovjet csapatok által megindított urivi áttörés magyar hőseire, áldozataira,  a II. magyar hadsereg pusztulására, való emlékezés adja.  A vers ugyan korábban, az első világháború poklában, Przemysl ostromakor keletkezett, de a magyar katonasorsot annál igazabban és hitelesebben, ahogy azt Gyóni ebben a versében teszi, nem lehet bemutatni. … A félreértések elkerülése véget, én nem a katonai helyt-állás, vagy az odáig vezető magyar politika „értelmetlenségét” hallom ki ezekből a sorokból, hanem a pusztuló magyarság jajkiáltását, az első és a második világháború katona áldozatainak a magyarság emberanyagában máig ható hiányát, azt az űrt, melyet aztán mások, a kunbélák, szamuelytiborok, korvinottók, majd később azok fasiztázó, antiszemitázó, a maguk igazságát fennhangon követelő, számonkérő, de mindig magyargyűlőlő unokái töltöttek be, s töltenek be máig is. … A verset Gáti Oszkár mondja el, nagyszerűen, szívbe markolóan.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára – Gáti Oszkár

Dani

U.i.: Gyóni Géza Przemyśl ostromakor, 1915-ben orosz fogságba esett, s nem sokkal később, a krasznojarszki fogolytáborban halt meg.

Pados Enikő
(2019. január 13.)

Dani, köszönöm, gyönyörű vers.

És egyébként is nagyon örülök ennek az új „szokásodnak”,

Enikő

Mészáros Attila
(2019. január 14.)

Kedves Levelezőtársak!

A Don menti harcokkal régóta foglalkozom, szeretett nagybátyám révén, aki hazatért eme pokolból. Számomra a legmeghatározóbb vers a témában Vihar Béla ‘Egy katona megy a hóban…’ A költő munkásságának rövid összefoglalóját tekintve kissé elbizonytalanodik az ember, de szerencsére a verset ismertem előbb … Természetesen, Sinkovits Imre előadása is sokat hozzátesz a vers értékéhez

 

Tisztelettel

Mészáros Atilla