| Hadházi Dániel | (2021. május 2.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A múlt héten a kutyákról hallgattunk meg néhány verset. Ezen a héten essék szó a macskákról. Az kétségtelen, hogy a macska háziasítása kevésbé sikerült, mint a kutyáé. A macska megőrzött valamit eredeti ősi vad énjéből, … de azért tud dorombolni és hízelegni is. Minderről Rudyard Kipling: ‘A magányosan sétáló macska’ című meséjében is szól. (Bár kicsit hosszú a mese, de ha annak meghallgatását a finom vasárnapi ebéd utáni ejtőzés idejére halasztjátok, igazán nagyszerű. és már-már majdnem „irodalmi” élményben lesz részetek.)
Rudyard Kipling: A magányosan sétáló macska – Imolai Judit
A Rudyard Kipling által leírt ősi macska tulajdonságok másféle költői megfogalmazását találjuk meg — és még más egyebeket is — az alábbi két, macskákról szóló költeményben. Ezek közül az egyiknek Weöres Sándor, a másiknak pedig, Arany János a szerzője Ez utóbbi nem is annyira a macskáról, mint inkább annak gazdájáról szól
Weöres Sándor: Macska – Für Anikó
Arany János: A tudós macskája – Dóczy Péter
E heti küldeményem melléklete egy másik mese, Mekk Elek ezermester és a macskák története, melynek címe ‘Macskazene’….. Bocs.
Dani