| Hadházi Dániel | (2021. május 16.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre, egy kissé elfelejtett magyar költő, a 2015-ben elhunyt Juhász Ferenc alábbi néhány versét ajánlom figyelmetekbe.
Juhász Ferenc fiatal és érett felnőtt éveit, alkotó férfi korát a szocializmus gerincroppantó idején élte. Népi származékként nem tudta magát teljesen függetleníteni korának politikai körülményeitől, de legalábbis megpróbált kiegyezni korával, az akkor az „örökkévalóságnak” hitt szocializmussal. (De hát. ki lehet-e egyezni a Gonosszal? Mindannyiunknak meg kell válaszolnia ezt a kérdést az életében.) Ahogy egykor mondták, „társutas” volt. Békekongresszusokon, nemzetközi író találkozókon képviselte a kádári Magyarországot, különböző pozíciókat töltött be a magyar írószövetségben. Cserébe kitüntetéseket, elismeréseket kapott, széles körű társadalmi megbecsülésnek örvendett. és utazhatott is. Sőt, éveket tölthetett külföldön, Nyugat-Európában. Kétségbe vonhatatlan tehetségét azonban beárnyékolja társutassága. Hisz – tudjuk – nem lehet két urat, a pártos politikát, és a szabad lelkű művészetet egyszerre szolgálni. Népi gyökerei azonban oly mélyek és erősek, hogy azok Juhász Ferencet szilárdan, és attól elszakíthatatlanul a magyar irodalom fájához kötik. .
Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujában – a költő előadásában
Juhász Ferenc: Látomásokkal áldott életem – A költő előadásában
Juhász Ferenc: Anyám (részlet) – Latinovits Zoltán
Juhász Ferenc: Évszakok (Rezi bordal) – Galkó Balázs
Zenei mellékletként,:hallgassátok meg Juhász Ferenc 1972-ben írott Himnusz-töredékét, Dinnyés József megzenésítésében. E dalt hallgatva érthetjük meg igazán, mit is jelent. jelenthetne a népi „baloldal”.
Dani