| Hadházi Dániel | (2021. július 18.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten vigyázó szemünket vessük Párizsra. Ott is a Szajnára, illetve a Szajnán átívelő Mirabeau-hídra. S hogy miért irányítom a tekinteteket ebbe az irányba, annak Guillaume Apollinaire francia költő, és az az ő Mirabeau híd című verse az oka, mely e heti versküldeményem első darabja számotokra. Ennek, és az ugyancsak erre a hétre figyelmetekbe ajánlott másik Apollinaire költeménynek, ‘A sebzett galamb és szökőkút’ című versnek kapcsán érthetjük, inkább csupán megérezhetjük, mit is jelent az irodalomban az impresszionizmus. Mindkettő szinte egy impresszionista festmény szavakba öntött formájában áll előttünk. Mindkét vers alapját egy-egy olyan költői kép alkotja, melyek a monoton múló időből kiragadva, mégsem csupán magáról a pillanatról, de a pillanat ihlette hangulatba helyezve magunkat, valahogy mégis az egészről, az örök életről szól.
Mindenkinek, de különösen azoknak, akik értenek franciául, ajánlom, hallgassátok meg a verset először eredeti francia nyelven. Azután pedig annak Vas István-féle magyar fordítását Szakácsi Sándor előadásában.
Guilalume Apollinaire: A Mirabeau-híd – franciául (ismeretlen előadó)
Guillaume Apollinaire: Mirabeau-híd (ford. Vas István) – Szakácsi Sándor
A magyar és a francia szöveg összehasonlításából megérthetjük azt is, hogy az irodalom mindenkinek csupán az ő saját anyanyelvén szólalhat meg igazán, a maga tökéletes teljességében. Talán ezért van az, hogy ennek a versnek a fordítására is több magyar költő vállalkozott, s mindegyikük sikerrel is járt. Én – itt és most – csupán a versnek a Vas István által „Jöjj el éj, az óra verjen – Száll az idő itthagy engem” -ként fordított refrénjét idézem más magyar költők megfogalmazásában:
Eörsi István : „Óra verj az éjszakában – Megy az idő én megálltam”
Illyés Gyula: „Jövel éjjel, óra kondulj – Minden elmegy Minden elmúl”
Rónay György: „Jöjj éj, verj óra lassan – Az idő megy, én maradtam”
Mészöly Dezső: „Csak szállj le éj, az óra üt – Csak szállj idő, én várok itt”
Kányádi Sándor: „Verjen óra éjet örlőn – Múlhat a nap én megőrzöm”
Mindegyik fordítás más, de mégis mindegyik ugyanaz. Ez a világirodalom lényege. Így lesz a vers egyszerre francia is és magyar is.
‘A megsebzett galamb és szökőkút’ Apollinaire egyik képverse. Itt már teljesen nyilvánvaló a verbális mondandó egyetlen hangulat ihlette vizuálisan is megjeleníthető képben történő összefoglalásának szándéka. (Lásd Melléklet) Vegyük észre azt is, hogy mily tökéletes fordítói bravúr egy képvers más nyelvre történő átírása, ahol a forma oly szigorúan köti a fordító, de tulajdonképpen már a költőtárs – ezúttal Radnóti – kezét (tollát)!
Guillaume Apollinaire: A sebzett galamb és a szökőkút (ford. Radnóti Miklós) – Szkárosi Endre
Zenei mellékletként hallgassátok meg Edith Piaf ‘Padam padam’ című sanzonját.
Dani