| Hadházi Dániel | (2021. október 31.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre egy régi magyar verset, Bornemisza Péter ‘Siralmas énnéköm’ című költeményét küldöm Nektek csodálkozni valóul és okulásként is. Csodálkozni valóul, mert Bornemisza Péter költeményének szavai 500 év távolából, még ma is frissen és mindannyiunk számára érthetően zengenek. Ez már önmagában is, gyönyörű magyar anyanyelvünk fenséges ősiségének bizonyítéka. Vajon más népek, az ő nyelvükkel dicsekedhetnek-e ugyanígy? Elég, ha arra gondolunk, hogy a ma élő angolok már nem értik Shakespeare nyelvét, műveit le kell ‘új angol’-ra fordítani, ha valamelyik drámáját be akarják mutatni. Pedig Shakespeare, Bornemisza Péter kortársa volt.
De Bornemisza Péter költeménye okulásunkra is szolgálhat több módon is. Egyrészt, mert a vers a történelmi fraktálelmélet ékes illusztrációjának is tekinthető. Nekünk, magyaroknak mindig e két pogány – az iszlám előretörés. akkoriban a török, és az istentelen német – között kell és kellett azóta mindig is őrlődnünk. De ott van a versben a fraktál egy jellegzetes másik, belső – és talán legfájdalmasabb – motívuma, eleme is, a „magyari urak istentelensége”. Mindig a hitetlenség és az istentelenség a legfőbb ellenfél, bármilyen köntösbe bújtatja is az önmagát. Így aztán mindannyian – most már 500 éve – Bornemiszával együtt kérdezzük, vajon, s mikor leszünk végre háborítatlanul, békében itthon a hazánkban: „Vajon, s mikor lészön jó Budában lakásom?” … A verset Kertész Péter szavalja el kiválóan:
Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm – Kertész Péter
A zenei melléklet pedig ugyanennek a versnek a Musica Hungarica együttes által megzenésített változata
Siralmas énnéköm – Musica Hungarica
Dani