| Hadházi Dániel | (2021. november 14.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre a magyar irodalom egyik legszebb versét, Kosztolányi Dezső ‘Hajnali részegség’ című költeményét küldöm Nektek. Mécs Károly, Sinkovits Imre és Latinovits Zoltán avatott előadásában. Három remek színész, három nagyszerű versmondás. És ahogy azt az efféle, általam már sokszor ajánlott játékoknál megszoktuk, ugyanaz a szöveg, ugyanaz a vers, de mégis mindegyik szavalat egy kicsit más. Mindegyik, a szubjektum segítségével, valami újat is tud mondani az előzőhöz képest. Nem ez a Teremtés csodájának egyik bizonyítéka? A részekből összeálló, de részenként mégis összeállíthatatlan egész csodája?
Én magam, semmit sem tudok e gyönyörű vers mellé tenni. Csupán szavak jutnak eszembe. Ilyenek, mint ‘ihlet’, ‘döbbenet’, ‘ráeszmélés’, ‘megértés’. ‘sejtés’, ‘biztatás’, ‘csoda’ ‘a Teremtés’, ‘a sár és a menny’, ‘a látszat és a valóság’, ‘a mese valósága’ , ‘az örök rend és nyugalom’, stb., stb. Amit én írok és mondok, kusza összevisszaság csupán, Kosztolányi lírája azonban megragadja, és mindannyiunk számára átélhetővé teszi a csodát. Mert mi is láttuk már így, és ilyennek az eget, s az a látvány bennünk is megmozdított valamit, csak mi nem tudtuk azt így, ilyen nagyszerűen és tömören kifejezni, de igen … mi is úgy gondoltuk akkor, egy hatalmas, ismeretlen nagy úr vendégei vagyunk itt e Földön.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Mécs Károly:
Sinkovits Imre:
Latinovits Zoltán:
Zenei mellékletként hallgassátok meg az ‘Amazing Grace’ / ‘Közelebb, közelebb, Hozzád, Uram’ című dalt, Jennifer Jeon hegedűjátékával. Azt a keresztény himnuszt, melyet – állítólag – a süllyedő Titanic zenekara is játszott a katasztrófa beteljesülésének utolsó perceiben.
Dani
| Hillier István | (2021. november 14.) |
Azért nem véletlen, hogy Latinovits Zoltán volt a „színészkirály” . . .
István