| Hadházi Dániel | (2022. január 23.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A szatmár megyei Csekén, 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Ezért, 1989 óta minden évben ezen a napon, január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Mi magunk Reményik Sándor ‘Templom és iskola’ című, Sinkovits Imre által elszavalt gyönyörű költeményének meghallgatásával csatlakozzunk az ünneplőkhöz.
Reményik versét 1925-ben, a trianoni határokon túlra szakadt erdélyi honfitársaink biztatására írta. Sorsközösségben élt velük, ő maga is egy volt közülük. Mégis talán csak most érezzük át igazán a költő szavainak valódi értelmét. Most mikor az internacionalizmus újult erővel támad, megsemmisítéssel fenyegetve az egész európai keresztény kultúrát, és annak szerves részeként a mi magyar nemzeti identitásunk alapjait. Ők is tudják, a nemzeti kultúra támasz, erőt adó szellemi hatalom. Ha kultúránk elvész, elvész mindenünk, mert az egyetemes-hez csak büszke egyediségének megtartásával kapcsolódhat minden nemzet, másképp csak felolvadhat és eltűnhet abban. Így értjük meg ma, 2022-ben, hogy Reményik 1925-ben leírt látnoki, de feladatot is adó szavai minden magyarhoz szóltak már akkor, 1925-ben is. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik küldeményem zenei melléklete, a Kormorán együttes és Varga Miklós ‘A reménység temploma’ című dala is.
Reményik Sándor: Templom és iskola – Sinkovits Imre
A reménység temploma – Kormorán és Varga Miklós
Dani
| Vincze Attila | (2022. január 23.) |
Danikám!
Köszönöm!
Annyit azért hozzáteszek, hogy húsz évig mondtam a K-épület aulájában a ballagó közlekkarosoknak Reményik Eredj, ha tudsz versét. Meg Kós Károly Régi Kalotaszegéből részleteket.
Nem válik vízzé a vér.
Ölellek! Attila