Heti vers – 5./2023

Hadházi Dániel   (2023. január 29.)

                                                                                          

Tisztelt Levelezőtársak!

Ezen a héten forduljunk egy rövid időre ismét a magyar történelmi múlt felé, a török elleni végvári harcok korába. Az akkori idők egyik nevezetes, de mára szinte teljesen elfeledett katona hőse, a törökök által rettegett, félelmetes hírű vitéz, számtalan bajnoki párviadal győztese, a várpalotai vár kapitánya, Thury György volt. Életéről többet az alábbi rövid filmből tudhatunk meg.

A törökverő bajnok Thury György története

De Thury György emlékét nem csak a történelemkönyvek lapjai őrzik, személyének irodalmi vonatkozása is van. Zrínyi Miklós ‘Szigeti veszedelem’ című eposzának második éneke is meg-emlékezik róla.

Milyen más a történelmet és az irodalmat így együtt látni és érteni! Ez talán ahhoz fogható élmény, mint mikor egy képtárban a sok régi mitológiai vagy bibliai témájú festményt nézegetve, nem csak a színeket, a formákat, a művész festészeti tudását, rajzkészségét és a kompozíciót csodáljuk meg, de tudjuk azt is, hogy mit ábrázol az a bizonyos festmény, és miért úgy, ahogy azt a festő elénk tárta, kik azok, akik a képen láthatók, kik a mellékszereplők és miért olyan az ábrázolt környezet amilyen, stb., stb.. Ahhoz, hogy a látványból élmény legyen, tisztában kell lennünk a képen látott jelenet történeti hátterével. A kultúra, a művészi alkotások így őrzik magukba zárva a múltat, azaz a történelmet.

Így tekintsünk mindig az olyan régi irodalmi alkotásokra is, melyeket – valljuk be – csak nagyon ritkán veszünk le a könyvespolcunkról. (Amikor én jártam középiskolába a ‘Szigeti veszedelem’ még kötelező, vagy legalábbis ajánlott olvasmány volt. Ma már biztosan nem az. Bevallom, akkoriban én sem olvastam el a művet. Az ilyesmihez valóban meg kell érni, és megérteni valamit a művészetek és a kultúra lényegéről.) „- Nem mond az ma már nekünk semmit sem!” – vélekedhetnek egyesek a régi írásokról. „- Avítt és és poros. Nyelvezete régies, nehézkes.” De ez máshogy van. Nekünk kellene jobban kinyílnunk, hogy igazán befogadhassuk ezeket a műveket.

Hogy még mindig magyarul beszélünk, hogy van hazánk és létezik magyar kultúra, azt nagyon nagy részben ezeknek a műveknek és az általuk alkotott művekben szereplő történelmi személyek tetteinek köszönhetjük. A művész is, és a művében ábrázolt hős is tette a dolgát. ,,, Ne feledjük a nagycenki Széchenyi-kastély kriptájának bejárata fölé írt bölcsességet: „Voltunk mint ti, s lesztek mint mi.” Épp ezért áldozzunk elődeink emlékének és a magyar kultúra előtt is azzal, hogy meghallgatjuk Zrínyi Szigeti veszedelmének második énekét Bánffy György nagyszerű előadásában. … És most már tudjuk azt is ki volt Thury György, akit az eposz második énekének eleje dicsér.. Így most már sokkal fényesebben ragyog fel Zrínyi Miklós, a költő írásművészete, nyelvének képiessége és pazar gazdagsága. Egy kicsit lefújjuk a port a magyar kultúra e pompás alkotásáról.

 Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem / 2. ének – Bánffy György

Dani