Tisztelt Levelezőtársak!
Tegnap, szombaton volt február 14., a globalizmus egyik új keletű világünnepe, a Valentin-nap., azaz a „szerelmesek napja”. Az „ünnep”-hez igazodva, két Vas István vers formájában tegyük le mi is jelképes virágcsokrunkat a szerelem, globalistává lett istennőjének oltárára. ,,, De mégse! Nehogy az idegen istenek imádásának bűnébe essünk! Különben is, ez az új „istennő” a virágoknál jobban szereti a pálcikára tűzött, szív alakú, csillogó ezüst színű lufikat, a vattacukrot és mindenféle más gagyit.
Levelezőkörünk ifjabb tagjai talán megbocsátják nekem, ha ezúttal nem az izzó vágy ihlette szerelmi líráról lesz szó, hanem az érett, az egykori forró lángot még belül a szívet melegítő tűzként csendesen őrző, az éles és harsogó színek helyett pasztell színeket használó, képeiben és hangulatában szelídebb lírával köszöntjük a szerelmesek napját.
Vas István: Óda a tegnapi asszonyokhoz – Gáti József
Vas István: Mikor a rózsák nyílni kezdtek -Avar István
Az e heti zenei melléklet Liszt Ferenc ‘Szerelmi álmok’ című zongoraművének egyik részletét Szokolai Péter előadásában.
Dani