| Hadházi Dániel | (2023. február 26.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten Illyés Gyula ‘Bevezetés egy Kodály hangversenyhez’ című versét ajánlom a figyelmetekbe. Ha lehet szavakkal leírni a zenét, akkor ez a vers erre tesz kísérletet, és nem is akármilyet. Illyéssel együtt, szinte halljuk az áradó zeneszót. De a szintetizáló értelem számára a hangok áradása mégsem zengő hangorgia csupán. mert az értelem nem csak érzi, de meg is érti a zenét. Mert a két műfaj, a zene és a vers azonos gyökérből sarjad, és ugyanabba az irányba, a fény felé, a magasba tör. A vers és a zene más művészi eszközökkel szólnak hozzánk, de ugyanazt mondják. Jóllehet, korunkban már patetikusnak tűnik – de nem én mondom, hanem Illyés – a múltból nem a sirámok, a tragédiák sora, hanem az élet, az erő, a mindig újra megfogalmazott cél, a magyar múltból táplálkozó reménnyel teli jövendő szól, sőt, felelősségre vonva mai tetteinkért, egyenesen kiált hozzánk.. .
Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály hangversenyhez – Dóczy Péter
Érdekesek a vers keletkezésének körülményei is. Ezekről maga Illyés Gyula az alábbi történetet meséli el:
Illyés Gyula versmondása Dóczy Péter szavalatánál, aki valószínűleg nem ismerte a költő által elmondott változatot, számomra hitelesebb és még élettel telibb – zeneibb.
Küldeményem zenei melléklete nem is lehet más, mint Kodály Zoltánnak Berzsenyi Dániel ‘A magyarokhoz’ című költeménye által ihletett kórusműve a pécsi Bartók Béla Férfikar ércesen zengő előadásában:
Dani