| Hadházi Dániel | (2023. március 5.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A múlt héten a zene és a költészet, ezen a héten a tánc és a költészet szoros kapcsolatáról szólnék néhány szót. Ehhez a legjobb „szemléltetőeszköznek” Nagy László ‘Táncbéli tánc-szók’ című versét találtam.
A tánc már önmagában is közösség teremtő erő. A tánc erőt igényel, de erőt is ad, Hogy táncra perdüljünk, ahhoz jókedv kell, de a tánc jókedvre is derít, szellemi energiával tölt fel, mely kisugárzik a táncolók környezetére is. Ezáltal a tánc másokat is magával ragad és jókedvűvé tesz.
Versek közt tallózgatva akadtam rá Nagy László alábbi versére. Először még nem is maga a vers, hanem a verset szavaló Szarvas József színművész személyisége ragadott meg. A színésznek az Őrség-beli Viszákon lévő háza kertjében a kemence begyújtása, és a kemence köré gondolt jövőbeni jókedvű társaság általam is elképzelt látványa volt az, mely a verset hallgatva engem is egyre jobban magával ragadott Szinte láttam a nyitott kemence ajtón át a tűz lobogását, hallottam az égő fa ropogását, pattogását, elképzeltem a kemence körüli sürgés-forgást, a sütés-főzés vidám forgatagát, orromban éreztem a készülő ételek finom illatát. A nagy asztal körül jó borral teli poharak, mindenütt jókedv és vidámság. Aztán egyszer csak hirtelen megszólal egy hegedű és bizonytalanul megdöndül mellé egy dob. A hangokból lassan felcsendülő muzsika- és énekszó lesz, aztán a lábak is táncra perdülnek. Egyre több láb kap táncra, és azok egyre gyorsabban járják, a csizmatalpak egyre keményebben csapódnak a földhöz. Kurjongatások, vidám kiáltások hallatszanak, a zene és az ének is egyre hangosabb lesz, a tánc pedig mind pörgősebb, szilajabb. Az összetartozásnak, az otthonlét biztonságának, az önmagának örülő élet örömünnepe ez a vers. Mindezt így együtt mutatja meg és fejezi ki Nagy László költeménye.
Nagy László: Táncbéli tánc-szók – Szarvas József
Hogy a ritmuson keresztül a vers és a tánc milyen ősi és szoros, egymástól elválaszthatatlan kapcsolatban van, azt a költemény két másik interpretációján keresztül érthetjük meg igazán. Az egyik Nagy László költeményének a Sebő Ferenc féle feldolgozása, a másik pedig a vers-nek a magát dobszóval kisérő, versszakról versszakra változó ritmust verő és a költő sorait az adott ritmusban szavaló Bubik István féle magyszerű előadása.
Nagy László: Táncbéli tánc-szók – Sebő Ferenc feldolgozása
Nagy László: Táncbéli tánc-szók – Bubik István
Dani