Heti vers – 21./2019

Hadházi Dániel
(2019. május 19.)

Tisztelt Levelezőtársak!

Az e heti küldeményemet az egyik legelső és legkiválóbb költőnk, Balassi Bálint néhány gyönyörű verséből állítottam össze.  Számomra Balassi költészetében a leginkább figyelemre méltó, hogy nála már több mint 400 évvel ezelőtt a ma beszélt magyar nyelv „teljes virágjában” jelenik meg. Szinte semmi archaikus nincs Balassi költői nyelvében. De figyelemre méltó számomra az is, hogy ő nem „hivatásos” költőként, hanem csak úgy mellékesen, „főfoglakozású” végvári katonaként írja szebbnél szebb verseit. Hazáját szerető, Istennel békességben élő, de saját tehetségét is érző, és az élet örömeit is kereső nemes magyar emberként olyan teljes életet él, melynek művészi emlékei, alkotásai máig hatnak — ő maga pedig példaként is szolgálhatna bármelyikünknek.

Balassi Kr.u. 1594-ben Esztergom ostromakor a török ellen vívott harcok során vesztette életét. Még 40 éves sem volt.

A küldött Balassi költeményeket kiváló magyar színészek tolmácsolásában hallgathatjuk meg:

Egy katonaének – Szabó Gyula

Borivóknak való – Bánffy György

Júlia két szeme – Pálos György

Bocsásd meg Úristen – Bánffy György

A zenei melléklet egy megzenésített Balassi vers – Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról, a Vagantes együttes előadásában.

Dani

 

Mészáros Attila (2019. május 20.)

Kedves Dani!

Gyerekkori barátom zenekara a Tabulatúra régizene együttes. Szintén Balassi előadás:

Tisztelettel

Atilla