| Hadházi Dániel |
(2019. július 7.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre egy kis világirodalmi kirándulást javaslok. A helyszín és a kor legyen a középkori Franciaország, a költő pedig, Francois Villon. Aki Villon költeményeit számunkra magyarra fordította, Faludy György. … Villon saját maga nevezi verseit balladáknak, de azokat a mi népballadáinkkal, vagy Arany János népies balladáival összehasonlítva semmiféle rokonságot nem érzünk. Villon a csavargó, a párizsi vagány, kinek élete – legalábbis én így látom – csak önmagáról szól, s csupán saját magán keresztül egy olyan korról, mikor az ember kezdi elengedni, sőt talán már majdnem teljesen el is engedte Isten kezét, mert azt hiszi, nem lesz rá szüksége többet. Vitatkozhatunk azon, vajon Villon az aranyat találja meg a sárban és emeli azt onnan fel, vagy ellenkezőleg, a tehetség aranyát forgatja meg a sárban. … Aki az előbbit vallja, azt ma úgy hívjuk urbánus, aki inkább az utóbbira hajlik, az népies gondolkodású.
Nyári ballada a szegény Lovise-ről – Császár Angéla
Chanson a párizsi szépasszonyokról – Kézdy György
Ballada a senki fiáról – Kézdy György
Levél, melyet Francois Villon mester, midőn már nem volt egy büdös vasa, így írt Jehan de Buorbon herceghez – Kézdy György
Ballada a Parlamenthez – Kézdy György
Négysoros vers, melyet Villon halálítélete szélére írt – Kézdy György
Ballada, melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri – Latinovits Zoltán
Zenei mellékletként ezen a héten Villon ‘Haláltánc balladá’-jának Hobo által történt zenei feldolgozását csatolom:
Francois Villon:Haláltánc ballada – Hobo
Dani