| Hadházi Dániel | (2019. szeptember 15.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A közelgő őszről ez jutott eszembe: „Mire a lombok lehullanak … katonáink itthon lesznek.” – mondta Ferenc Jóska. … Nem jött be! Mint annyi minden más sem, amit Nyugaton, vagy Keleten forraltak ki, rejtélyes és kevésbé rejtélyes erők és hatalmak. Mi, magyarok pedig, valahogy mindig belekeveredtünk, és mindig a legsűrűjébe. De a magyar tragédia Mohács óta épp az, hogy nem lehet nem belekeverednünk, nem lehet kívül maradnunk semmiből, amit mások érdekei – politikailag korrekt módon megfogalmazva, amit „az aktuális európai politikai viszonyok” – kényszerítenek ránk. hiába is szeretnénk. … Vajon most, a 21. század első negyedében változott-e valamit a helyzet ebben a tekintetben?
De a Ferenc Jóska-i ígéretről mindkét nagyapám is eszembe jutott, akik részt vettek a Nagy Háborúban, és mindketten szerencsésen túlélték azt. Ha ez nem így történt volna, ma én sem lennék. … De hányan vesztek oda, haltak hősi halált az Isonzó mentén, Doberdónál, a Piavénál, Galíciában, Przemyslnél és a többi első világháborús csatatéren, ahol magyar katonák harcoltak. Ők, illetve az ő leszármazottaik ma mind hiányoznak a magyarság testéből. Még a legkisebb magyar faluban is a templom előtt ott áll az első világháborús emlékmű, melynek talapzatába vésve, vagy a templom falán az emléktáblán ott a hosszú lista azoknak a nevével, akik abból a faluból mentek el, de soha nem tértek vissza a Nagy Háborúból. Tömegsírokban fekszenek idegen földben. … Aztán Trianon, majd a második világháború hatalmas vérvesztesége. …És még mindig vagyunk. Ez nem véletlen. Ennek oka kell legyen!…
Néhány katonaének és egy gyönyörű Ady vers a Nagy Háború korából. … Emlékezzünk rájuk, a magyar katonákra, hősi halottainkra!
Sej, haj, katona se lettem volna soha
Mikor megyek Galícia felé
Ha kimegyek a doberdói harctérre
Fiuméből sebesülve jönnek a katonák
A Kárpátokban megfújták a trombitát
Lemberg mellett van egy kerek erdő – Cseh Tamás
Somogy megye kellős közepében – Cseh Tamás
Ady Endre: Háború után – Gáti Oszkár
A vers zenei feldolgozása a Szélkiáltó együttestől:
Dani