Heti vers – 6./2019

Hadházi Dániel
(2019. február 3.)

Tisztelt Levelezőtársak!

Ezen a héten sem csupán egy vers, hanem azon túl legelső nyelvemlékeink egyike, a Halotti Beszéd és Könyörgés szövege a küldemény. A szöveget két változatban – először az eredeti olvasat szerint Pais Dezső, majd a mai értelmezés szerinti változatot Benkő Loránd átírásában – hallgathatjátok meg. Csodálatos és gyönyörű magyar nyelvünk ősiségét bizonyítja, hogy a kb. Kr.u. 1195 körüli, azaz még a tatárjárás előtti időkből származó Halotti beszéd eredeti szövegét többé-kevésbé még ma is értjük.

Ha az eredeti olvasatot „értelmünket befogva” próbáljuk hallgatni, némely mondatban – a szép, de kicsit keményebb zenei ritmus mellett – legalábbis, nekem – felsejlik valami lágyabb, s valóban a mai finn nyelvhez rokonítható hangzás is. Nyelvünk annyira ősi, hogy az azóta eltelt több, mint 800 év alatt is csupán annyit változott, amit a két szöveg közti csekély különbség nagyon jól érzékeltet. Úgy tudom, az angolok már egyáltalán nem értik a középkori angol szövegeket. Hogy olvashassák Shakespeare drámáit, nekik ó angolról mai angolra le kell fordítaniuk az eredeti szöveget, pedig Shakespeare óta alig 500 év tel csak el.  Shakespeare kora, a mi Balassi Bálintunk kora, kinek magyar nyelve számunkra friss, élő és tökéletesen érthető. Az angol nyelv a mi magyar anya-nyelvünkhöz – azaz kultúránkhoz – képest annyira új, hogy az a nyelvi fejlődésének még a nagyon gyorsan változó kezdeti szakaszában van csupán.

A szöveghez zene is tartozik. A Kárpátia zenekar megzenésítette a Halotti beszédet.

Csupán összehasonlítás miatt küldöm Kosztolányi Dezsőnek  Kr.u. 1935-ben, a Számadás című kötetében megjelent Halotti Beszéd című versét Latinovits Zoltán előadásában. Bár a vers és a szavalat is szép, de annak szövegét összehasonlítva az eredeti Halotti beszéd spirituális tartalmával, Kosztolányi költői nagysága iránti minden tisztelet mellett is, a versből kiérződik az istentelenné lett 20. századi ember individualista magánya.

Dani

Halotti Beszéd és Könyörgés – Bánffy György, Szersén Gyula

Halotti Beszéd – Kárpátia:

 

Kosztolányi Dezső: Halotti Beszéd – Latinovits Zoltán