| Hadházi Dániel | (2025. január 26.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre egy elgondolkoztató Ady-verset küldök Nektek, melynek címe ‘A Duna vallomása’.
Ady ezt a versét az I. világháború idején, 1916-ban, azaz még Trianon előtt írta. Ez a költemény nagyszerű példája annak, miként képes az irodalom a költészet nyelvén néhány ihletett sorban a lényeget összefoglalva egy egész földrajzi térség – jelen esetben a Duna-medence – történelmét bemutatni, Ilyen vers. Adynak ez az I. világháború borzalmaira is reflektáló, a Duna vallomásaként megfogalmazott reménytelenségbe fulladó, lehangolt történelmi összegzése. … De példa ez a vers arra is, hogy a pesszimista, a reménytelenséget sugalló, népére lekicsinylő megvetéssel tekintő költészet önbeteljesítő jóslatként is képes működni. Sőt, későbbi korok nemzetrontói még hivatkozási alapként is képesek azt, „a nagy költő versét” alantas céljaikra felhasználni
Ha csak felszínesen tekintünk a bennünket körülvevő világunkra – először talán mi magunk is igaznak gondoljuk Ady sorait.. De vajon tényleg így van-e, s az Ister, a vén folyam-róka nem csak a bolondját járatja Ady-val együtt, velünk is? Hisz ez a táj egykor népeknek otthont adó dicső és hatalmas államot, békét, kultúrát és kiemelkedő emberi alkotásokat is termett De aztán itt, a Duna-medencében megtört valami. S mindez oly régen történt, hogy azt hisszük, ez már ősidők óta így van, ez már nem is lehet másképp, ennek így kell lennie örökre. Pedig ennek a törésnek eredendően idegen érdekeket szolgáló külső okai voltak. A törés nem az itt élő népek természetéből fakadt. Ez még akkor is így van, ha a külső érdek érvényesülését a gyáva és romlott belső erők öncélú támogatása nélkül nem lehetett volna sikerre vinni sohasem. … Van tehát tanulsága ennek az Ady versnek bőven. …
A vers szép. Gondolatokat ébresztő, de ahelyett, hogy a költői sorokat egy bosszúálló sötét istenségnek az egykor ezen a tájon élt őseink által elkövetett bűneiért időtlen időkig tartó átkaként és ránk mért büntetéseként, belenyugvással fogadnánk, azt a külső erők által immár évszázadok óta a Duna-medence népei számára kijelölt szűk életpálya elleni lázadással, feladatként kellene megélnünk. … Más. tőlünk távolabbi vidékeken élő népeknek semmi bűnük nincs? Mi iit a Duna-medencében élők, és különösen mi, magyarok, miért szeretjük örökösen ostorozni magunkat? … És vegyük észre azt is, hogy az ősi Ister, a mi Dunánk az a gyönyörű szalag, mely összefogja és összeköti az itt élő népeket. A Duna az, amelyik úgy mindegyik népé, hogy közben egyiké sem. Ezen is el kellene gondolkodnunk mindannyiunknak.
Ady Endre: A Duna vallomása – Dányi Krisztián
Dani