| Hadházi Dániel | (2025. február 9.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Néhány héttel ezelőtt jó barátom és levelezőtársunk, Makray Ferenc hívta fel a figyelmemet a Kossuth Rádió egyik ‘Napi jegyzet’ című műsorára. Abban Maróth Miklós orientalista, a klasszika-filológia professzora, akadémikus, a magyar oktatás aktuális helyzetéről beszél, de végre nem úgy, ahogy erről a kérdésről a politikusok, vagy a sajtómunkások mostanában beszélni szoktak. hanem a valódi lényegről szólva. Azaz valaki azt a kérdést teszi fel végre, mi az iskola célja, lényege, mire tanítsuk az ifjúságot. És mi ez a nagyon fontos kérdés? Vajon az azonnal felhasználható, korunkban azonban hihetetlen gyorsasággal elavuló praktikus ismeretekre, vagy műveltségre, a történelem ismeretére, és megértésére, hazaszeretetre. a problémák átlátásának és megoldásának, a jó és a rossz megkülönböztetésének képességére. Mondanom sem kell, – Maróth Miklóssal együtt – én magam is ez utóbbira szavazok. … A jelent és a jövőt is az uralja, aki mindenkor meghatározza mit jelent a TUDÁS fogalma, mit „kell” a TUDÁS szó alatt pontosan érteni, hogyan kell ezt a fogalmat értelmezni és miféle tartalommal kell megtölteni. E definíció hosszú távra eldönti az adott társadalom sorsát.
Először ezeket a gondolatokat hallgassátok meg!
…. majd e gondolatokhoz kapcsolódva Csokonai Vitéz Mihály ‘Jövendölés az első oskoláról a Somogyban’ című, 1799-ben írott versét is.. Vessétek össze, a fentiekben elmondottak és a felvilágosodás korában élt, az akkori magyar ifjúság felemelésén fáradozó Csokonainak a már két és egynegyed évszázada leírt költői gondolatai oly nagyon távol állnak-e egymástól?
Csokonai Vitéz Mihály: Jövendölés az első oskoláról a Somogyban – Lukács Sándor
Dani
| Vincze Attila | (2025. február 9.) |
Köszönöm, Dani!!
Ölellek. Attila