| Hadházi Dániel | (2025. február 16.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Most pénteken volt Bálint napja, azaz az újabb módi szerint már inkább „Valentin Nap”, a szerelmesek napja, és a fogyasztói társadalom nagy ünnepe. Nem behódolva ennek az új keletű divatnak, de mégiscsak ahhoz valamennyire igazodva, mi magunk is emlékezzünk meg az emberi élet egyik legszebb, legfelemelőbb, legcsodálatosabb, de egyúttal a legtitokzatosabb és néha, sajnos fájdalmat is okozni képes érzéséről, a szerelemről. Minthogy a magyar irodalom különösen gazdag szerelmes témájú versekben, nincs nehéz dolgunk. Ezért ebben a küldeményemben három magyar költő egy-egy olyan versét találjátok, amelyek – valamilyen furcsa véletlen folytán – eddig még nem szerepeltek a korábbi verskínálatomban. Pedig nagyszerű költők nagyszerű verseiről van szó. A három költő: Petőfi Sándor, Juhász Gyula és Ady Endre. A három vers pedig:
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? – Csórics Balázs
Juhász Gyula: Szerelem – Ráckevei Anna
Ady Endre: Elfogyni az ölelésben – Nagy Sándor
Három költő, három vallomása, három gyönyörű felvillanó kép a mindannyiunk által megtapasztalt, megélt szerelemről: az egyik a szerelemmel csordultig telt szívet szinte elárasztó boldog és gyengéd érzelem, a második a részegítő kábulat mámoros érzése, a harmadik, a vágy, a kiteljesedés, a testiség gyönyöre.
A versek mellé és ugyancsak a szerelem témájához kapcsolódva fogadjátok szívesen Cseh Tamás Szerelmes dalát.
Dani